Adrovitz Anna: ARC poetica. Petőfi Sándor életében készült képmásai (Budapest, 2012)
Bevezető - Adrovitz Anna - Kalla Zsuzsa | ARCpoetica
szokatlan volt, s ha ízlésesen nem igen választá is össze ruháit, - személyisége mégsem volt mindennapi, - szellem sugárzott szemeiből, s vonásait komoly ábránd kifejezése nemesíté s jellemezte." (hatvány, 1967/1, 654.) Várkonyi Nándor mintegy százötven szerző - rokonok, barátok, ismerősök - tanúságát összesítve készítette el a következő személyleírást: „Közepes termet, szikár, sovány, de arányos, erős, inas; energikus, gyors mozgású, kemény, száraz kézfogású. Fejét nyugodt állapotban kissé előrehajtja, de mozgás, beszéd közben föl-fölveti dacos, büszke mozdulattal. Nyaka hosszú, sovány, ádámcsutkás, válla csapott, keskeny, mellkasa szűk, dereka vékony [...] Feje-arca lefelé keskenyedő, fent a szélesedés benyomását a sűrű, sörtekemény [...] fekete hajzat növeli. Flomloka nem éppen magas, de erősen kidomborodó, a szemöldek közt két mély ránccal; a járomcsontok kiülnek. Szeme sötét, tekintete éles, figyelő, átható, szigorú, olykor félelmes, máskor átszellemülten ragyog, nyugodt pillanataiban érezzük a gondolkodó, ítélő agyat mögötte. A szemek élete összejátszik a sűrű kissé mefisztószerűen szétfutó szemöldökök mozgásával, benne él mindaz, ami a lángelme külső, érzékelhető jele [...] Az orr tövénél benyomott, egyenes vonalú, középhosszú, kissé hegyes; a bajusz gyér; az ajkakat a sűrű rendellenes fogazat kiduzzasztja [...] az áll rendes, egy kissé kiugró, a szakáll barna, viselete változó, általában gyér [...] Beszéde rekedtes [...] nevetése szaggatott, keserűen hangzó [...] Egyébként balog, de ügyes; mozgása könnyed, ruganyos, kisportolt, járása feltűnően gyors, hosszúlépésű, ütemes, nem fáradó." (várkonyi, 1957, 143-145.) Az arc rekonstruálásában perdöntőnek tűnhet a Petőfi mellképének fény-lenyomatát őrző dagerrotípia (kát. 8.), mivel a fényképész teremtette látvány kelti leginkább a néző számára a testi alak és a személyiség közvetlen, torzításmentes érzékelésének illúzióját. Nem véletlen, hogy a korban nem sokak tetszését nyerte el ez az új találmány, köztük Petőfiét sem, hiszen a portrékészítés fent bemutatott, idealizáló elvárásainak ez technika nem felelt meg. A „dagerrotyp" modelljei esetenként felháborodva szembesültek „hátrányos megjelenésükkel", a fotó közvetítette nyers látvány árnyoldalával, (farkas, 2005, 15-17.) Maga a fényképezés azonban az ekkor elterjedő fényképmutatványoknak köszönhetően talán megérinthette Petőfit, még az sem lehetetlen, hogy költői képalkotására is hatással lehetett, (t. szabó, 2006, 49-50.) Ugyanis ezek az ún. ködfátyolképek olyan különleges optikai látványosságok voltak, melyek esetében a laterna magica egymásba folyó képeit gomolygó füstre vetítették (farkas, 2005, 37-38.). Gyors váltakozásuk újszerű, magával ragadó vizuális élmény lehetett. 17 ARCpoetica BEVEZETŐ
