Adrovitz Anna: ARC poetica. Petőfi Sándor életében készült képmásai (Budapest, 2012)
Bevezető - Adrovitz Anna - Kalla Zsuzsa | ARCpoetica
2. Az arc, mint az eszme megtestesütése - Barabás Miklós, Orlai Petries Soma. Petőfi legismertebb portréi Barabás Miklóshoz, a magyar reformkor rendkívül termékeny, nagy beleérző készséggel, kivételes jellemző erővel dolgozó, szinte hivatalosnak nevezhető pesti arcképfestőjéhez köthetők. Módszerének lényege, hogy a modell vonásainak megragadásán, visszaadásán túl egy, az ábrázolthoz szorosan kötődő eszmény kifejezésére is törekedett, és ennek érdekében „stilizálta" modelljét. Barabás - ez sokszorosításra szánt arcképein jól követhető - egy-egy személy „megalkotása” során saját invenciói mellett érzékenyen figyelt a közönség elvárásaira is, portréi erős konvencióképző erővel jelenítik meg a haza nagyjainak ideáltípusait, (porkoláb, 2004, 102.) Nem véletlen tehát, hogy az általa készített képmások máig meghatározzák egy adott történelmi személy továbbélését a vizuális emlékezetben. A Petőfiről készült három Barabás-kép életének különböző időszakaiban ábrázolja a költőt, mindegyik sokszor reprodukált, a későbbi képzőművészek által számtalanszor mintaként használt, emblematikus darab (kát. 7.; 9.; 17). Barabásnak a nyilvánosság számára készült Petőfi-portréi mellett az unokatestvér Orlai Petries Soma képei szintén a hagyományos ikonográfiák domináns darabjai (kát. 19.; 24.; 25-26.; 29-31.). Bár Orlai a költő életében még családi, „otthoni használatra" festett, és műveit a nagyközönség csak Petőfi halála után ismerhette meg, a nyilvános reprezentációtól eltérő, bensőségesebb hangulatú képei hamar népszerűvé váltak. 3. A portré - az imázsépítés eszköze. A kötet elemzései megerősítik azokat az irodalomtörténeti kutatásokat, amelyek részletesen feltárták, milyen céltudatosan használta Petőfi a modern nyilvánosság eszközeit, milyen rutinosan tervezte és szervezte jelenlétét az alakuló irodalmi közéletben. Petőfi volt az első, kizárólag irodalmi működésből megélő magyar író, aki anyagi és szellemi érvényesülése érdekében a kor „irodalmi gépezetének" minden mozzanatát igyekezett befolyásolni. Pestre érkezésétől kezdődően pillanatnyi szünet nélkül volt jelen a sajtóban, vagy tőle származó, vagy róla szóló írások révén. Cikkeivel és verseivel olyan hatást tudott kelteni, mintha társas élete, mindennapjai a nagyközönség előtt zajlottak volna, (margócsy, 1999, 50-53.) Jó érzékkel és magától értetődő természetességgel alkalmazta a költői, szerkesztői kapcsolatrendszere nyújtotta lehetőségeket, rekonstruálható, milyen sokat törődött nyilvános arcképeinek megjelentetésével és terjesztésével (kát. 7.; 9-13.; 17.). Az olvasóknak szánt portrék esetében élt a korrekció, a változtatás jogával, megrendelőként határozott elképzelésekkel lépett fel, míg a magánhasználatra készült ábrázolások esetében valószínűleg a szerényebb kivitellel is megelégedett (kát. 14.). Petőfi minden bizonnyal tisztában volt a portrék érzelmi kisugárzásának hatásmechanizmusaival, a személyes teret meghatározó, hangulatkeltő szerepével. Ennek 15 ARCpoetica BEVEZETŐ
