Adrovitz Anna: ARC poetica. Petőfi Sándor életében készült képmásai (Budapest, 2012)
Bevezető - Adrovitz Anna - Kalla Zsuzsa | ARCpoetica
Egy más szempontú felosztás alapján külön kategóriát alkotnak azok a mellképek, derékképek, térdképek, kisplasztikák, amelyeken a költő egyedül szerepel, amelyek kizárólag alakját, vonásait hivatottak megörökíteni (kát. 2-3.; 7-14.; 17.; 19-22.; 25.; 28.; A; B; C; D; G; H; f; L). Ezzel szemben egy csoportba gyűjthetők a Petőfit egy-egy korabeli esemény résztvevőjeként, másokkal együtt ábrázoló grafikák (kát. 15-16.; 18.; J). E tipológia harmadik csoportjába sorolhatók unokatestvérének és barátjának, Orlai Petries Somának a Petőfit privát környezetében, ugyanakkor költői hivatásához köthető jelenetben és attribútumokkal szerepeltető képek (kát. 4-6.; 23-24.; 26-27.; 29-31.; E; F; K; L; M). Ez utóbbiak érdekessége, hogy magánéletének olyan tereire, tárgyaira, részleteire is fényt vethetnek, amelyeket csak a közeli rokonok, barátok ismerhettek. A kötet képelemző fejezeteihez a szakirodalom három fontos, általános megállapítását szükséges kiemelnünk a széles nyilvánosság számára készülő reformkori portréábrázolásról. Az első jellemző: a nemzeti arcképcsarnok létrehozására irányuló elszánt törekvés kijelöli az ábrázolandók körét. A második: az élő személyeknek egy eszme megtestesüléseként való bemutatása meghatározza a művek modalitását. A mindkettőhöz szorosan kötődő harmadik jellegzetesség: a modellek valószínűleg tudatában voltak annak, hogy a létrejövő mű kompozíciója, eszközrendszere, jelentése fontos szerepet játszhat költői, politikusi imázsépítésükben. 1. Nemzeti arcképcsarnok létrehozása. A 19. század első felében egyre több amatőr és külföldet járt, képzett művész próbálkozott hazai földön portréfestészettel, s a megrendelések száma rohamosan növekedett, a kor gyakorlatának megfelelően a képek elsődleges célja az arcvonások visszaadása, a személyiség jellemző jegyeinek megőrzése volt. A modellek többsége arisztokraták vagy egyházi méltóságok köréből került ki, de lassan a gazdagodó polgárság körében is elterjedt az arcképkészíttetés, (veszprémi, 2009, 18-22.) A rajzolt, festett munkák a családi otthonok megbecsült kincseivé váltak, a középületek ünnepi tereinek falaira felkerültek a fontos állami, egyházi, megyei hivatalokat betöltők díszruhás, egészalakos vagy derékképei. Lassanként kettévált a festőmesterség és a festéstudomány, ez utóbbi képviselői külföldi tanulmányutakon, más festők mellett bővítették tudásukat, keresték az arc, a test ábrázolásának új lehetőségeit, tudatosan kísérleteztek festék-, szín- vagy fényhatásokkal, kompozíciós eljárásokkal. A reformkornak a nemzeti önazonosságot, a hazafias nevelést középpontba helyező törekvései alapjaiban változtatták meg a portrék jelentőségét és funkcióit: a „nevezetes férfiak arcképei a szívképzés sikeres eszközeivé" váltak, (gerszi, 1960, 47.) Kossuth Lajos megfogalmazása szerint ...az ember még az istenség eszméjét is személyesítette a művészetben, szüksége 13 ARCpoetica BEVEZETŐ
