Török Dalma (szerk.): Heinrich von Kleist. Miért éppen Kleist? (Budapest, 2016)

Irodalmi parafrázisok - Márton László: Jacob Wunschwitz igaz története

Tilkótól, hogy vajon segíteni jött-e, vagy azért jött, hogy fecsegjen és a napot lopja; mire Tilko azt mondta a szőlősgazdáknak, hogy mindjárt jön, és elment.

A szőlősgazdák, akiknek egy része tehetősebb embernek számított, bár még nem látták világosan az eset hátterét és összefüggéseit, annyit máris megértettek, hogy súlyosabb jogtalanság történt velük, mint azt az első pillanatokban gondolni lehetett volna, és ellenvetéseikkel valósággal megostromolták a mészárosokat. Elmondták nekik, hogy a stettini és a danzigi hajósok arcátlanul magas fuvardíjat követelnek, hogy a stettini és a danzigi hajók, mélyebb építésűek lévén a gubenieknél, nem is tudnának, a megfeneklés kozkázata miatt, eljutni Gubenig, de még ha nem feneklenének is meg, az Odera menti városok nem fogják átengedni sem a stettini, sem a danzigi hajókat, mivel a Balti-tenger felé csak a gubeni hajóknak van vámmentes áruszállításra kiváltságuk; és egyáltalán, nem értik, miért bánik úgy velük a nagyméltóságú városi tanács, mintha jogfosztott idegenek volnának, holott ők tősgyökeres gubeniek, már a dédapjuk is tekintélyes gubeni polgár volt, miközben az idegeneket, például a hollandokat vagy a salzburgiakat, akik ellen egyébként nekik, szőlősgazdáknak semmi kifogásuk, nemcsak befogadta, hanem valósággal babusgatja is a nagyméltóságú városi tanács; nem fér a fejükbe, miért hoznak őket érintő súlyos döntéseket a hátuk mögött, anélkül, hogy meghallgatnák őket, noha elvárják tőlük, hogy viseljék a megnövekedett adóterhek rájuk eső részét, sőt valamivel még többet is; egyszóval, a városi tanács intézkedése megfosztja őket jövedelmeik legnagyobb részétől, és egész megélhetésüket veszélyezteti; végül pedig, nem tudják, mi oka lehet annak, hogy egyik napról a másikra hontalannak kell érezniük magukat saját otthonukban, ahol ők, legjobb tudomásuk szerint, semmilyen tekintetben sem változtak, és tiszta szívvel óhajtják, hogy a nagyméltóságú városi tanács is maradjon a régi. Mire a mészárosok a vállukat vonogatták, és azt felelték, hogy mindez meggyőzően, sőt megindítóan hangzik, de nem gondolják-e a szőlősgazdák, hogy imént elhangzott észrevételeiket inkább a városházán kellene kifejteniük, mint ehelyt a jégen, ahol különben is hamarosan besötétedik, és meg kell gyújtani a nyársra húzott ökrök alatt a tüzet; és ne higgyék a szőlősgazdák, hogy csak őket érik jogtalanságok, mert a mészárosoknak is megvannak a maguk sérelmei, például hosszasan lehetne beszélni bizonyos Lengyelországból Alsó-Luzsicába hajtott vágómarhákról és az utánuk szedett illetékről; és persze ha irigylik őket, mészárosokat, amiért nagy nehezen ugyan, de azért a szó szoros értelmében a jég hátán is meg tudnak élni, azt ők érthetőnek, mi több, megbocsáthatónak tartják, mindazonáltal nem óhajtanak csak azért koldusbotot venni a kezükbe, hogy többé ne irigyeljék őket.

110