Török Dalma (szerk.): Heinrich von Kleist. Miért éppen Kleist? (Budapest, 2016)

Irodalmi parafrázisok - Márton László: Jacob Wunschwitz igaz története

Ebben a pillanatban értek oda a hajósok mindannyian, ahányan csak voltak, név szerint Martin Bobertag, Michael Zeumann és Gregor Kökritz; kijelentették, hogy a szőlősgazdák egész riadalma nem több vaklármánál. Mindössze arról van szó, hogy a Neisse befagyása miatt egyelőre nem lehet felrakodni a hordókat; mihelyt azonban a molnárok és a hajósok által közösen megbízott futár hírül adja, hogy a Neisse felső folyásán elkezdődött a jégzajlás, „e tekintetben is valószínűleg új helyzet fog előállni”. Caspar Tilkót kérdőre vonták: ugyan ki hatalmazta fel őt arra, hogy a hajósok nevében olyan kijelentésekre ragadtassa magát, amelyek tükrözhetik ugyan az ő véleményét vagy személyes meggyőződését, de nem felelnek meg sem a tényeknek, sem a hajósok érdekeinek. Mire Caspar Tilko, miután haragos pillantást vetett a szőlősgazdákra és megpróbált egy láthatatlan férget széttaposni maga előtt a jégen, és oly magasra húzta felső ajkát, hogy kilátszottak a fogai, amelyek, viszonylag magas kora ellenére, még hiánytalanul megvoltak, azt felelte, méghozzá olyan hangon, mintha közben egy darab húsr rágort volna, hogy: ő nem tudja, miről van szó; ő nem is volt itt; ő az ökrök felbontásában segített, nézzék csak meg, milyen zsíros és véres a keze; ő éppen csak elment a szőlősgazdák mellett, és egy szót sem szólt hozzájuk, vagy ha mégis mondott valamit, azt a szőlősgazdák bizonyára félreértették a puskaropogás közepette; mert azt azért nem tételezi fel, hogy a szőlősgazdák szánt szándékkal hazudnak vagy hogy őt meg akarják hazudtolni.

Akkor már egészen sötét volt, csak a tüzek világítottak és azok visszfényei, no meg azok a fáklyák, amelyeket a tékozló fiú gyújtott meg a színpadon berendezett szülői ház előtt, és ez a térség az ökrök hátáról imént lehúzott szőnyegekkel volt leborítva. Sajnos a hajósok nem voltak tekintettel rá, hogy a színjáték, amelynek végén fel fog lépni az időközben megválasztott lövészkirály, csendet és figyelmet követel, mert igaz ugyan, hogy faképnél hagyták a szőlősgazdákat, és a mészárosokkal együtt az emelvény jobb oldala felé nyomultak, ahol még előzőleg otthagytak volt egy nagy ládát, ám ezt a ládát a sötétben és a nagy tolongásban nem találták; és nem elég, hogy hangoskodni kezdtek, de sajnos káromkodtak is, ami a tizenhetedik század elején súlyos bűncselekménynek számított, hát még ha történetesen egy vallásos tárgyú színjátékot zavartak meg az Istent sértő mocskos szavak. Amikor pedig az egyik helyettes polgármesternek azon kérdésére, hogy mi történik ott hátul, azt felelték, hogy: a szőlősgazdák veszekszenek a hordóik miatt, már mindenfelől a felháborodás hangjai hallatszottak; mire a polgármester megparancsolta a poroszlóknak, hogy azonnal kergessék el a rendbontókat, bárkik legyenek is azok; és ha kell, használhatják a fegyverüket is.

1 1 1