Török Dalma (szerk.): Heinrich von Kleist. Miért éppen Kleist? (Budapest, 2016)
Irodalmi parafrázisok - Márton László: Jacob Wunschwitz igaz története
helyettes polgármester kioktatta őket, hogy: amennyiben panaszuk van, azt foglalják írásba és nyújtsák be annak rendje és módja szerint; netán a ráérő idejükből nem futja?, vagy nem tanulták meg a betűvetést?, vagy esetleg azt hiszik, hogy a főpolgármester kurva, akit ők nyilvános helyen csak úgy leszólíthatnak?! A másik helyettes polgármester szuszogott és nevetgélt, és azt mondta, hogy: a szőlősgazdák majd fellocsolhatják a borukkal a görlitzi országutat, az nyáron úgyis eléggé poros!, azzal hátat fordított; a harmadik helyettes polgármester pedig felszólította őket, hogy ne próbáljanak hangulatot kelteni, és hogy ne zavarják meg az ünnepséget, és hogy kotródjanak, de gyorsan. A szőlősgazdák, akik már nem is annyira jövedelmükért aggódtak, mint inkább a meg nem érdemelt bánásmód miatt voltak elkeseredve, ekkor végre mégiscsak megpillantották a hajósokat, vagy legalábbis az egyik hajóst, egy Caspar Tilko nevű embert, akivel több mint huszonöt éve kifogástalan üzleti kapcsolatban álltak, ezért ahelyett, hogy távoztak volna a helyszínről, elhatározták, hogy odamennek hozzá. Caspar Tilko a vízi- vágóhíd közelében tartózkodott, ahol friss vértócsák sötétlettek a jégen, és egy kicsit beljebb jókedvű mesterlegények emelvényt ácsoltak, olyan széleset, mintha gonosztevők lefejezésének folynának előkészületei. Erről azonban szó sem volt: az emelvényt majd azokkal a szőnyegekkel fogják leteríteni, amelyeket az imént levágott ökrök hordtak idáig a hátukon, a szőnyegeken pedig a crosseni akadémia növendékei fogják mindjárt előadni a tékozló fiú hazatéréséről szóló színjátékot, amelyhez már el is kezdtek minden irányból gyülekezni a nézők. A crosseni akadémiáról annyit érdemes megjegyezni, hogy nem Crossen külvárosban állt, hanem a városfalon belül, de nagyon közel a Crosseni-kapuhoz; miután pedig egy tűzvészben odaveszett a könyvtára, majd a rossz adminisztráció miatt elvándoroltak a professzorok, jóformán csak nevében különbözött az egyszerűbb iskoláktól; igaz ugyan, hogy több ízben is megkíséreltek egyetemet alapítani a helyén, ám ezeket a próbálkozásokat a wittenbergi egyetem dékáni testületé mindannyiszor meghiúsította. Caspar Tilko, aki, sógora lévén az egyik mészárosnak, az ökrök megnyúzásában és kizsigerelésében segédkezett, lesöpörte kézfejéről a ráfagyott vért, kezet fogott a szőlősgazdákkal, és azt mondta, nem éppen sajnálkozás nélkül, hogy: idén a hajósok valószínűleg egyáltalán nem fognak bort szállítani, mert a városi tanácsnak egyéb fajta szándékai vannak a hajókkal, és hogy: azért ne búsuljanak, mert ilyenkor olcsón lehet hajót bérelni Stettinben és Danzigban, és hogy: már csak azért is érdemes volna ezzel próbálkozni, mivel az ottani hajók nagyobbak, és jóval több hordót lehet felrakni rájuk, mint a gubeni hajókra. Ekkor azonban a mészárosok megkérdezték 109
