Török Dalma (szerk.): Heinrich von Kleist. Miért éppen Kleist? (Budapest, 2016)

Irodalmi parafrázisok - Márton László: Jacob Wunschwitz igaz története

ezek akkor sem oszlottak el, amikor a lövészek már kivonultak alóluk, és újabb felhőcskéket pöfékeltek a fejük fölé; mert olyan erősen fagyott, hogy a kolbászos bódék előtt felállított, mintegy húsz lábnyi magas póznára, amelynek tetején egy szép nagy sonka és egy csíkos keszkenő várta a vállalkozó szelleműeket, könnyebb volt felmászni a kelleténél. Az ünnepségre kicsődült a város apraja-nagyja, kivéve a szőlősgazdákat, akik minél hamarabb meg akartak szabadulni tavalyi boraiktól, és ezért, régi szokásuk szerint, a szüret befejezése utáni tizenkettedik napon be­fuvaroztak egy-egy hordó tavalyi bort a vásárcsarnokba, ahol ilyenkor nem volt szabad sem élelmiszert árusí­tani, sem büntetőpert bonyolítani, sem ítéletet hirdetni vagy az előzőleg már kihirdetett ítéletet végrehajtani, ellenben a szőlősgazdák a városi tanács által kirendelt borvizsgáló jelenlétében bediktálták a hajósoknak az elszállításra váró hordók számát, és megállapodtak a fuvardíjban, valamint a szállítás egyéb feltételeiben. Csakhogy aznap, amikor kezdődik történetünk, a szőlősgazdák zárva találták a vásárcsarnokot, és azt a poroszlót, aki többek között a kulcs őrzésével volt megbízva, éppúgy nem lehetett előkeríteni, ahogy a borvizs­gáló vagy a hajósok sem tartózkodtak a közelben, holott a szőlősgazdák már a szüret befejezésének másnapján előre kifizették a borvizsgálat honoráriumának felét; az egyik hajós pedig azt mondta a crosseni Háromabla­kos kocsmában a Mindenszentek utáni második hétfőn, amikor persze még nem volt ennyire hideg, hogy: a Neisse befagyása ugyan megnehezíti, pontosabban késlelteti a boroshordók berakodását, mindazonáltal ők, a hajósok nem látják semmi okát a borvizsgálat és a megállapodás elhalasztásának; hiszen a most kezdődő fagy nem ígérkezik tartósnak, de még ha két-három hétig elhúzódna is, karácsonyig még akkor is kényelmesen meg lehet járni az utat Stettinig és vissza, sőt akár a danzigi kikötőig is, ahol abban a kevéssé valószínű esetben, ha megint ilyen hirtelen fordul hidegre az idő, ott lehet hagyni a hajókat, ők pedig, a hajósok, szekéren térnek haza, hogy átteleljenek. Ezt mondta az a bizonyos hajós, többek füle hallatára, öt nappal ezelőtt, most azon­ban sem ő, sem társai nem voltak láthatók. Miután azt lehetett hinni, hogy mind a hajósok, mind a borvizsgáló, illetve a borvizsgáló kiküldésére ille­tékes városi tisztviselők ott időznek a lövészegyletek ünnepségén, a szőlősgazdák elhatározták, hogy ők maguk is haladéktalanul kimennek a jégre, mihelyt az esettel kapcsolatban felvilágosítást kapnak a vásárcsarnok kul­csának őrzésével megbízott poroszlótól, aki a piactér egyik mellékutcájában lakott szüleivel és testvérével együtt. Ám zörgetésükre, majd kiabálásukra és dörömbölésükre senki sem nyitott ajtót, amikor pedig a szom­107

Next

/
Thumbnails
Contents