Török Dalma (szerk.): Heinrich von Kleist. Miért éppen Kleist? (Budapest, 2016)
Irodalmi parafrázisok - Darvasi László: Livius Prokub bal füle
LIVIUS PROKUB BAL FÜLE KLEIST-ÁT I RAT DARVASI LÁSZLÓ: Azon a napon, amikor Kohl fafaragó és Menger kovácsmester összeverekedtek a hetivásáron, a Herceg igazán elgondolkodott. Ahogy szokta, ilyenkor beharapta az alsó ajkát, és az ujjaival dobolt széke karfáján. Néha beleivott a borába, majd a kézfejét a szája elé emelve böffentett. A két garázdát hosszú tusakodás után tudták szétválasztani a poroszlók. Az egyik törvényember még a csuklóját is megsértette. Mindenesetre a Herceg, miután a semmirekellők az uradalmi fogdában kialudták az őrjöngésüket, maga elé kérette őket. Még mindig tele voltak sebekkel, ruhájuk megtépve lógott, szánalmas látványt nyújtottak. A garázdák kábán pislogtak a véres ábrázatukból, láthatóan a legrosszabbra voltak fölkészülve. Csakhogy az intéző legnagyobb meglepetésére a Herceg nem fenyítette meg őket. Nem kaptak botütést, és zárkába sem kellett vonulniuk, ahogyan az nemcsak logikus, de igazságos eljárás is lett volna, és még anyagi büntetést se róttak ki rájuk. Az intéző legnagyobb meglepetésére valamennyi pénz is ütötte a markukat, a Herceg személyesen adta markukba a tömött bőrzacskókat, mondván, becsüljék meg a garasokat, a gyógykezelésükre kapják. Azok meg továbbra is gyanakodva pislogtak, és sehogyan sem értették a dolgot. Hogyan is értették volna. És ahogy a fafaragó elvigyoro- dott, vér szaladt az áliára, a vigyor fölszakította száján a friss varratozást. Hiába gondolkodott el a Herceg, néhány nap múlva a tejes előtt kapott össze két tiszteletre méltó asszonyság. A perlekedés szokásos odamondogatásnak indult, élesre köszörült asszonyi nyelvvel, heves mutogatással, a tomporok dühödt, ám semmiképpen sem ügyetlen rázásával, minekutána a szavakat cselekmény követte, vagyis az asszonyok csúnyán megtépték egymást, ráadásul a civakodásba bekapcsolódtak szemtanúk is, úgymint a papné, az egyik tanácsos felesége, két kicsiny gyermek édesanyja, illetve Bergerné, aki hosszas könyörgés és rábeszélés után a napokban költözött vissza az urához, a borissza kádárhoz, továbbá egy vénasszony is, aki meglepő fürgeséggel ugrált a többiek között, és a meggyfa botjával mindig arra sújtott, aki éppen eléje került. Mire a közeli csapszékből összefutottak a férfiak, már tucatnyi asszony kiabált és lökdösődött a kereskedés előtt, ahol Holzer tej- és túrókereskedő a kezét tördelve könyörgött a békességért. Az is milyen figyelemre méltó, hogy alig egy hét múlva ez a Holzer szólalkozott össze egy kováccsal, és törte be annak a koponyáját egy fedeles fémkriglivel, 102
