Török Dalma (szerk.): Heinrich von Kleist. Miért éppen Kleist? (Budapest, 2016)
Irodalmi parafrázisok - Tasnádi István: Közellenség
KOHLHAAS HERSE KOHLHAAS HERSE KOHLHAAS KOHLHAAS HERSE SIEGFRIED HERSE VENCEL HERSE VENCEL VENCEL GÜNTHER SIEGFRIED GÜNTHER VENCEL HERSE Bizonyára nem véletlen, hogy most viszont itt van. Menj föl a várba, és kerítsd elő a kapust! Én azt mondom uram, ez csak valami faág, keresztbe esett itt az úton, rúgjuk arrébb, és menjünk tovább. Herse! Én azt mondom... Vizet is hozzál! Herse morogva indul a láda felé. A vár arra van! A vödör meg erre! (...) Herse jön a vödörrel. Hé, te! Adj egy kis bort a vödrödből! Ez víz... Adj hálát Istennek, paraszt! Tudod, kivel találkoztál? Én vagyok a nagy csodatevő tronkai Vencel! Akarod, hogy borrá változtassam a vizedet? Akarod? A lovaknak viszem... Akarod! Kiveszik a vödröt Herse kezéből. Vencel a vödör fölé áll, és belevizel. Jöjj csak, nagy, jöjj csak, nagy transzmutáció, Nyílj csak meg, nyílj csak meg, égi régió, Történj meg, kétes atomi rebellió! Günther beledugja a mutatóujját a vödörbe, majd a középső ujját megnyalja. Mennyei! Kánai furmint! Gecsemáné tramini! Igyál! Nem! 98
