Török Dalma (szerk.): Heinrich von Kleist. Miért éppen Kleist? (Budapest, 2016)
Irodalmi parafrázisok - Tasnádi István: Közellenség
KOHLHAAS GÜNTHER SIEGFRIED KOHLHAAS GÜNTHER SIEGFRIED GÜNTHER KOHLHAAS VENCEL GÜNTHER VENCEL KOHLHAAS VENCEL KOHLHAAS VENCEL KOHLHAAS GÜNTHER VENCEL KOHLHAAS VENCEL VÁRNAGY Günther és Siegfried röhögve lefogják Hersét, hogy Vencel beleönthesse a szájába a vizet. Kohlhaas odasiet. Uram, ha elfogyott az italotok, én szívesen adok! Eladni való borom nincs, de ha meg nem sértelek... Odanézz Vencel, lovak! Vencelék körülállják a lovakat. Siegfried nézi a Csödör fogait. Hány éves ez a heréit? Csödör az, uram. Négy múlt. Nekem inkább ez a kanca tetszik! Jó sok földet kitakar! Olyanok ezek, mint a szarvasok! Különbeket még Bécsben sem látni! A lovaim nem különbek azoknál a lovagoknál, akik majd megülik őket. Güther! Tetszik neked? Iszonyúan! Mennyiért adod őket? Harmincöt arany. Húsznál nm érnek többet. Fél évvel ezelőtt harmincat kínáltak értük. Mondom, húsz. Adj értük harmincat, és tiéd a két állat! Annyit megérnek, Vencel! A húsz arany is sok értük. Lipcsében megkapom értük a negyvenet is. Akkor menj Lipcsébe! Vencelék indulnak kifelé. Kohlhaas int Hersének, hogy nyissa fel a sorompót. Passzust! Kohlhaas Vencel után kiált. 99
