Török Dalma (szerk.): Heinrich von Kleist. Miért éppen Kleist? (Budapest, 2016)

Irodalmi parafrázisok - Hajnóczy Péter: A fűtő

hosszú távra érvényes, a legapróbb részletre is kiterjedő takarékossági program része”, s ha a terv pillanatnyilag „népszerűtlen” is, nem vitatható, hogy „mindannyiunk érdekeit messzemenően szolgálja”. Tudomása szerint, „mielőtt a szükséges és ésszerű takarékosságra ösztönző törvényerejű rendelet a végrehajtási utasítással életbe nem lépett”, gyakorlatilag minden kazánfűtő védőitalt kapott, tekintet nélkül arra, hogy ezt a juttatást az „egészséget károsító munkafeltételek indokolták vagy sem”. Nem állítja, hogy bizonyos munkafolyamatok - például a sakkozásnál keletkező gázok - ártalmatlanok az emberi szervezetre, de ami az ...-i kazánházat illeti, a szellőzés „kielégíthetőnek mondható”, míg más gyárakban és üzemekben a „mienknél sokkalta keservesebb a helyzet”.

Valamelyest előrehajolt székében, és cinkosan Kolhász Mihályra villantotta a szemét. „Tudjuk mi azt, hogy azt a védőitalt, amit a sarki kocsmában mérnek, a mi kazánfűtőink, bárhogyan is döntött a bizottság, ezentúl sem fogják maguktól megtagadni!”

Kolhász Mihály megköszörülte a torkát, majd kijelentette, hogy ami „őt magát illeti, nem tart igényt a sarki kocsmában kapható védőitalokra”, s ha mégis így lenne, „senki sem tartozik számot adni arról, hogy munkája végeztével hol, kivel és mire költi a pénzét”; az ok pedig, amely arra kényszerítette, hogy „utánanézzen a bizottság eljárásának”, úgy érzi, nagyobb horderejű és súlyosabb, mintsem tréfával lehetne elütni.

A főmérnök - amennyiben az elhangzottakat pontosan értelmezte — a bizottság eljárását és az ügyben hozott döntést „elkerülhetetlennek” ítéli, a „szükséges és ésszerű takarékosságra ösztönző törvényerejű rendelet alapján”, a rendelet végrehajtását pedig törvényesnek tartja, törvényesnek azért, mert „a vizsgálatot megejtő bizottság tagjaként aláírta a vizsgálatot lezáró jegyzőkönyvet”. Mindez Kolhász Mihály véleménye szerint egyáltalán nem bizonyítja hitelt érdemlően, hogy „az ügyet a törvényerejű rendelet betűjének és szellemének értelmében zárták le”, ugyanakkor nincs semmi oka, hogy a „bizottságot vagy a bizottság bármelyik tagját” rosszhiszeműséggel vádolja - tehát megismétli: csakis tévedés történhetett. Belátja és készséggel elismeri „az ésszerű takarékosság szükségességét”, de miért lenne ésszerűbb magát a „nyilvánvaló és jóhiszemű tévedést” védelmezni, mint elutasítani a tévedés jogát?

És a „kielégíthetőnek” mondható szellőzés a kazánházban! Az a két lyuk, amelyet „szellőzőablaknak” merészelnek nevezni! Amikor az izzó salakot vízzel locsolják, és az „emberi szervezetre nem ártalmatlan gázoktól” fuldokolva kapkodnak levegő után; talán ez lenne a „kielégítőnek mondható szellőzés”?

91