Török Dalma (szerk.): „Nekünk ma Berlin a Párizsunk”. Magyar írók Berlin-élménye, 1900-1933 (Budapest, 2007)
Olvasatok - Gantner B. Eszter: A magyar értelmiség és Berlin kapcsolatai a századelőtől 1933-ig
kiállításain, rendezvényein. A Sturm galériában Herwarth Walden meghívására több magyar emigráns művész mutatkozhatott be, közöttük Moholy-Nagy László és Péri László, akik a húszas évek elején a konstruktivisták nemzetközi élvonalába tartoztak. Walden közvetítésével a hasonló gondolkodású német és a Berlinben élő orosz művészek (Ivan Puni, Naum Gabo, El Liszickij) között termékeny szakmai kapcsolatok szövődtek. Walden nyitott volt a Közép-Európából érkező művészek irányában, 1921- től rendszeresen otthont adott emigráns magyarok (Moholy-Nagy, Berény Róbert és mások) kiállításainak.11 A magyar művészekhez és írókhoz fűződő kapcsolatairól vendégkönyvének bejegyzései is tanúskodnak.12: Hatvány Lajos, Tihanyi Lajos, Berény Róbert, Péri László többször is megfordultak Waldenék otthonában. Hasonló integratív funkciót töltött be pár évvel később (1926-tól) - ugyanakkor jóval politikusabb is volt mint a Sturm - a MASCH. Radvány László, volt galileista és vasárnapi körös, a német kommunista párt megbízásából építette ki a marxista munkásiskola szervezetét. Ez a baloldali népfőiskolaként szolgáló műhely a weimari köztársaság Berlinjének legkiválóbb gondolkodóit foglalta magába. Itt tanított többek között: Erwin Piscator, Albert Einstein, Hans Eisler, Walter Gropius; Lukács György és Balázs Béla; Háy Gyula és Kemény Alfréd. A MASCH a húszas évek második felében a baloldali értelmiség egyik legfontosabb találkozó helyévé vált. Emellett olyan szervezetekben is közreműködtek magyar emigránsok, mint a Forradalmi-proletár írók Szövetsége (Bund proletarisch-revolutionärer Schriftsteller), vagy a Forradalmi Képzőművészek Németországi Társasága. (Assoziation revolutionärer bildender Künstler). Az említett szövetségekben és más szervezetekben kialakult kapcsolatok sok emigránsnak segítettek a berlini túlélésben. Radványi például tudatosan gyűjtötte a magyar munkatársakat, nem egynek biztosítva ily módon megélhetést. Az emigránsok kapcsolatrendszere, amely részben háború előtti ismeretségeken alapult, hiszen sokuk résztvevője volt a magyarországi progressziónak, egyszerre szolgálta az emigráns-csoporton belüli, valamint az azon túli világban való boldogulást. A lakáskereséstől a tartózkodási engedélyek megszerzésén át a német környezethez fűződő kapcsolatok kialakításáig mindenben segítettek egymásnak. A korábban érkezettek helyismerete nélkülözhetetlennek bizonyult a később érkezettek számára, s noha az emigráció nagyobbik része tudott németül, és már a háború előtt is voltak kapcsolatai a várossal, egyfajta kapcsolati háló kiépítése létérdek volt. Moholy-Nagy László, vagy Komját Aladár, de Balázs Béla is sokak számára az elő állomást jelentette a berlini életben. A magyar művészek műtermeit, illetve néhány politikai vezető lakását leszámítva, az emigránsok elsősorban kávéházakban találkoztak egymással (hasonlóképpen Bécshez, ahol a különféle emigránscsoportok különböző kávéházakat választottak gyülekező helyükül): „Berlinben volt testvérek közt 6-8000 magyar, ami akkor, az akkori viszonyok közt elég nagy számot jelentett. Ezek között volt mondjuk 10% munkás, alkalmazott, ilyenféle. Volt körülbelül 60% ilyen középpolgári elem, kereskedő, kocsmáros, tisztviselő, banktisztviselő, ilyen félértelmiségi. Ezeknek mindegyiknek megvolt a maguk külön társulata, törzshelye." 13 88
