Török Dalma (szerk.): „Nekünk ma Berlin a Párizsunk”. Magyar írók Berlin-élménye, 1900-1933 (Budapest, 2007)
Olvasatok - Gantner B. Eszter: A magyar értelmiség és Berlin kapcsolatai a századelőtől 1933-ig
(pl. Barta Lajos, Balázs Béla, Gábor Andor, Bíró Lajos), a szociáldemokrata illetve a kommunista párt tagjai, a Vörös Hadsereg katonái, munkások, értelmiségiek. • 1920-ban a Numerus Clausus kihirdetését követően több ezer zsidó diák illetve fiatal értelmiségi indul elsősorban nyugat-európai egyetemek, így Berlin felé is. Másfelől azt is látni kell, hogy a trianoni Magyarország megmaradt egyetemei képtelenek voltak megtartani a fiatal, tehetséges szakembereket, akik közül sokan a weimari köztársaság egyetemein találnak munka- és kutatási lehetőséget. • A német gazdaság stabilizációjával egyidejűleg, illetve az Ausztriában időközben bekövetkező politikai és gazdasági nehézségek miatt 1925/26 fordulóján számos ott élő emigráns arra kényszerül, hogy új helyet keressen. Berlin nemcsak a stabil gazdasági helyzet és a munkalehetőségek miatt volt vonzó, hanem a baloldali politikai és szellemi élet miatt is. • I 927/28-ban újabb magyar származású politikai emigránsok érkeztek Berlinbe (elsősorban Moszkvából), többnyire konkrét politikai feladattal. Ekkor költözött át Bécsből Lukács György is, aki más funkcionáriusokkal együtt az Ernst Thälmann képviselte politikai felfogást támogatta. Ugyanakkor újabb csoportja érkezett olyan magyar állampolgároknak, akik a szűkössé vált gazdasági és munkalehetőségek miatt távoztak a húszas évek második felének Magyarországáról. Politikai okok döntésükben nem játszottak már szerepet. III. III. Magyar emigráció Berlinben 1925-ben a statisztikai adatok szerint körülbelül 6000 magyar állampolgár élt Berlinben8, s valószínűleg többen is lehettek, akik illegálisan, vagy hamis okmányokkal tartózkodtak a városban, illetve akiket állampolgárságuk születési helyük miatt a létrejött új nemzetállamokhoz kötött. Az emigráció szociális háttere széles spektrumot fogott át. A művészek, írók, zenészek, tudósok mellett Berlinben telepedtek le Szovjet-Oroszországból hazatérő hadifoglyok, és a forradalmi évek zűrzavarai után munkát kereső kisiparosok, munkások is. Ezen kívül korábban letelepedettekkel is számolhatunk: a századfordulón magyarországi mesteremberek és kereskedők saját kulturális egyesületeket alapítottak Berlinben. Ezek az egyesületek és valószínűleg a tagok is - szoros kapcsolatot ápoltak a hivatalos Magyarország berlini képviseleteivel. A Berlini Magyar Újság 1923-ban a magyar követséggel ápolt kapcsolatokról írt és egyértelműen elhatárolódott az emigrációtól.9 Hasonló jelenség figyelhető meg a Collegium Hungaricum esetében is, mely szintén a hivatalos Magyarországot képviselte. Ugyanakkor az általa patronált diákegyesület - különösen Keresztury Dezső elnöklésének ideje alatt - kimondottan nyitott szellemű, befogadó szervezetté vált.10 Az emigráns értelmiségiek közül sokan részt vettek a berlini kulturális élet különféle (leginkább baloldali radikális) szervezeteiben,
