Török Dalma (szerk.): „Nekünk ma Berlin a Párizsunk”. Magyar írók Berlin-élménye, 1900-1933 (Budapest, 2007)

Berlin-brevárium - Kedves fratellók...

Balázs Béla Hatvány Lajosnak

írásaimnak gyakran felhányták, hogy német szelleműek. Viszont magam tudom, hogy máma Németországban van számukra az egyedül lehetséges közönség. Nekem a németül megjelenés első megjelenést, első létezést jelent: életkérdést. (...)

Persze ismerem és vallom is azt az ellenérvet, hogy a németeknek az kell ami nekik nincs. Azt hiszem azonban, hogy amit én csináltam, az sincs nekik. Ady és Móricz nagyszerűsége abszolút uj, hallatlan és váratlan lesz ott, valami amit nem sejthettek és nem vártak soha. Az én, talán kisebbszerű drámáim azonban valami amit vártak és várnak, amit éppen ők akartak és nem tudtak megkapni.

Max Reinhardt3 Beregi Oszkárnak, Berlin, 1907. július I.

Kedves Beregim,

Nagyon örülök, hogy levélben még egyszer értesített szilárd elhatározásáról, jóllehet szerződésének aláírása után nem maradtak kétségeim kapcsolatunk komolyságát illetően. Mindenesetre nagy megelégedéssel olvasom levelében, hogy utólag sem tartja a megállapodást előnytelennek, és abban is biztos vagyok, hogy sem Ön, sem én soha nem fogjuk megbánni. Szilárdan hiszem, és velem a színházban mindenki, aki ismeri Önt, hogy nálunk Ön előkelő pozícióba kerül, és az állandó foglalkoztatottság és a kibontakozási lehetőség kárpótolni fogja a feladott budapesti karrierért. Ami rajtunk áll, megtesszük, hogy ezeket a lehetőségeket megadjuk Önnek, hiszen az Ön szerződése régi kívánságom. Sőt ezenkívül a mi legfőbb érdekünk, hogy szerződtetése ne csak a színház érdekeit, hanem lehetőleg az Ön népszerűségét is szolgálja. Ezért nagyon kérem, hogy személyem és döntéseim iránt legyen bizalommal, hiszen nem az első alkalom, hogy egy színészt, akiben hiszek, Berlinben érvényesüléshez juttatok.

Időközben alaposan meggondoltam az Ön bemutatását. Úgy döntöttem, hogy a legjobb és legbiztosabb kezdő szerep a Rómeó, a következő okokból.

Először is, mert láttam ebben a szerepben, s meggyőzött, ha csak a látott alakítás értékeinek felét át tudja vinni a német színpadra, - Önnek szenzációs sikere lesz. Szerepfelfogásában annyi új és meglepő van, az egész figura maga a férfiasság, szenvedély, erő, ifjúság - mindaz, amire itt évek óta várnak.

Másodszor: a Rómeó fiatal szerelmes szerep, sokkal természetesebben az, mint Marcus Antonius. Nekem fontos, hogy Önt egyértelműen fiatal hősszerelmesként mutassam be, amely szerepkör annyira hiányzik a német színpadról.