Török Dalma (szerk.): „Nekünk ma Berlin a Párizsunk”. Magyar írók Berlin-élménye, 1900-1933 (Budapest, 2007)

Berlin-brevárium - Kedves fratellók...

Molnár itt van. Még nem láttam. Mit szólsz Lengyel ügyéhez? Darabja rossz, s így nem lehet érdekében felszólalni. Ez fáj nekem. Különösen bosszantó, hogy ez ügyből kifolyólag a Nemzeti Színház visszautasította a majdnem elfogadott és jó Nagy fejedelmet. O, hazám.

Tavalyi könyvem új kiadást ér. Új könyvemen nyögök. Páris csak májusban lát. Haza aligha megyek. Szép volna, ha idejönnél. Kényeztetnélek. Ölel H. Lajosod

Hatvány Lajos Thomas Mann-nak, Budapest, 1935. április 23.2 Igen tisztelt Professzor Úr,

nem tudom, melyik egyetem adományozta Önnek ezt a tiszteletbeli címet, de bizonyságként tudom: nincs a mai világban olyan egyetem, amelynek jogában állna Önnek bármi címet adományozni. Mindenesetre örömet lelek abban, hogy a szó plátói értelmében professzornak szólíthatom.

Sok köszönet a kedves megemlékezésért. A könyvet nemcsak hogy elolvastam már, hanem a magunk csalafinta, titkos nyelvezetén írtam is róla egy cikket. Egy pillanatra elfogott a kísértés, hogy elküldjem Önnek, de aztán nevetségesnek találtam a gondolatot. Ma pedig, amikor nekiültem, hogy megkeressem a tárcát, nem találom. Hol vannak a tegnapi tárcák? És mi haszna volna Önnek egy magyar tárcából? (...) így száll a szellem a Zürichi tótól a profán tárcaírón keresztül a Balatonhoz.

De hát Önnek az ilyesmi nem újság, hiszen megszokta a távolba nyúló hatásokat. Ez a jó abban, ha az ember világnyelven ír. Összeszorul a szívem, ha a mi szegény Adynkra, Petőfinkre vagy Aranyunkra gondolok, akiknek oly rövidre sikerült a hatósugara. (...)

Az élet kurta, az emigráció hosszú. Feleségem és nővérem abba a gondolatba kapaszkodik, hogy Ön egyszer majd itt dolgozik a hatvani klauzúrában, csendben, anélkül, hogy interjúkérők és autogrammvadászok zavarnák. Hisz' útja csak elvezet egyszer Bécsbe. Akkor pedig kézenfekvő, hogy valóra váltsa kedves feleségével együtt a mi sok szeretettel dédelgetett reményünket. Legtiszteletteljesebb kézcsókom a Professzornénak - kérem, üdvözölje nevemben Erika kisasszonyt és Klaust.

Igaz tisztelője és lekötelezettje Hatvány Lajos

73