Török Dalma (szerk.): „Nekünk ma Berlin a Párizsunk”. Magyar írók Berlin-élménye, 1900-1933 (Budapest, 2007)

Berlin-brevárium - Márai Sándor: Néhány év Berlinben

üljenek egy bőrpárnás széken, s tökéletesítsék azt, amit elevenebb szellemű népek húsz másodperc alatt kitaláltak, Sehol a világon nem találunk olyan tökéletes telefon-hálózatot, mint Berlinben; csak éppen a telefonra nem ők jöttek rá; egy népnek sincsenek olyan gőzmasinái, elektromos lámpái, gatyamadzagjai, hatkötetes regényei, mindenféle képei, ezerkürtös muzsikája; csak éppen nem ők jöttek rá, nem ők. Ok már csak a tökéletesítő csavarocskákat adták hozzá. Óriási ülő-képességük van a németeknek. Van egy szavuk: „ansässig”. Ez ők. A németek „ansässigek” ezen a világon.

Szenvedélyeik nincsenek. Ha egy német férfi nagyon föllelkesedik, fölhorkan és izzadni kezd; s azok, akik a női nemet reprezentálják, az élet decens és válságos pillanatai előtt vagy után kimennek mindig a toilettre. Nagyon szép hangulataik vannak, de télen-nyáron tricót - alsóruhát hordanak hozzá.

A németek szeretnek igazat mondani. A félhangokat nem ismerik. Nagy és kis népek nyelveinek azt a hallgatólagos közös megegyezését, hogy az élet unalmas vagy kellemetlen dolgait egy mulatságos vagy üdítő árnyalattal mesélik el, gőggel mellőzik; ami ott unalmas vagy kellemetlen, az őszintén az, nem csalnak, nem engedményeznek. Ez a kegyetlenség az, ami idegenek szemében a monumentalitás vonalát adja meg nekik. A németek világhírük piramisait otrombaságból rakták össze. Nem fog rajtuk az idő. Múlhatatlanok.

Ha rombolnak, éppen olyan alaposak, mint ha építenek. Mikor nekem volt szerencsém ismerni őket, éppen romboltak. Ők Európában nem kovász és nem liszt; ők csak a teknő, amiben szabott áron megsütik a gondolatot. Egy nagy érzést adtak nekem, amit ápolok: A furor teutonicust.

1923

65