Török Dalma (szerk.): „Nekünk ma Berlin a Párizsunk”. Magyar írók Berlin-élménye, 1900-1933 (Budapest, 2007)
Berlin-brevárium - Márai Sándor: Néhány év Berlinben
hogy elébb és külön be kellett bizonyítani valamit, amiről ő nem is tudott, s csak aztán kezdett számítani ő, a magyar után az ember. Én európai vagyok, mondta csökönyösen maga elé, összeszorított szájjal. S a kis ember odabenn, aki sohasem magyar vagy eszkimó, hanem mindig csak ember és minden nyelvet beszél, visszafeleselt: Igen, hogyne. De miért gondolsz erre annyit, ha az vagy? 1930 I 191 9-ben Bécsen át Berlinbe, majd Frankfurtba költözött, hogy egyetemi tanulmányokat folytasson. Elsőként fordított Franz Kafkát és a Frankfurter Zeitung munkatársaként dolgozott. (Itt került kapcsolatba Th. Mann-nal.) Kinttartózkodása alatt rendszeresen küldött tudósításokat hazai lapokba, de berlini élményeit az Egy polgár vallomásaiba is beledolgozta. MÁRAI SÁNDOR: NÉHÁNY ÉV BERLINBEN Ifjúságomnak egy zavaros és visszavonhatatlanul elpazarolt periódusában néhány évet éltem a németek legnagyobb városában, Berlinben, ahová a vonatok pontosan percre érkeztek, de soha nem látszott meg, hogy idegen tájakról hoztak is magukkal valamit. A város szemléletem ideje alatt nem fejlődött, inkább visszamaradt, a házakban lassan megállt a lift és a nők lába megnőtt. Az embereknek nem volt lelkűk. Mindenféléjük volt, adósságaik, töltőtolluk, módszerük, tudtak szaporodni, és tudtak védekezni a szaporodás ellen, de lelkűk nem volt. Eveken át egyetlenegyszer beszéltem másfél óra hosszat egy gyönyörű emberrel, akinek lelke volt, az is Dániában született s fél lábbal már a sírban állt. Sok mindenben részem volt Berlinben, nagyon sok rossz cognacot ittam, elolvastam az Új-Testamentumot, abonáltam a BerlinerTagesbalattra, fizettem adót, sokszor ültem este egyedül otthon, nem gondolkoztam és hallgattam a sötét utcákon az autókat. Az életem szomorú volt és unalmas. Senki nem szeretett és senkit nem szerettem. Cikkeket írtam újságokba és ismertek a Romanisches Café-ban. Egyszer voltam egy boxmatchen. Mindig délután keltem, az is túlságosan korán volt még, ritkán ettem, mert ízetlenek és tisztátalanok voltak az ételek. Közben forradalmakat éltem meg és nyertem pókeren 80 dollárt. A németek, amióta élnek, nem találtak még föl semmit a világon. A Friedrichstrassén ugyan hirdetnek az utcán árusok minden héten egy új pipaszurkálót, de máskülönben a német föltalálok tevékenysége évszázadokon át arra szorítkozott, hogy húsz évig 64
