Török Dalma (szerk.): „Nekünk ma Berlin a Párizsunk”. Magyar írók Berlin-élménye, 1900-1933 (Budapest, 2007)
Berlin-brevárium - Komlós Aladár: Magyarok külföldön
inkognitó-érzései nélkül. Itt megint kötelező számára mindaz, ami a többi ember számára. A végletek érintkeznek: ha nagyon idegenben vagyunk, úgy kell élnünk, küzdenünk, akár otthon. Berlin annyira külföld, hogy itt már némi exotikus értéke van a magyarságnak. Az itteni Magyar Intézet Petőfi-ünnepélyén tűnt fel nekem először a berlini magyarok különös viselkedése. A legtöbbjén észre lehetett venni, hogy magyar. Mind mutatni akarta a körülötte levő idegennek, hogy ő is ehhez a csodálatos, istenáldotta nemzethez tartozik. Magyarul kiáltották, hogy „Éljen!", „Hogy volt!” - a szerényebbje pedig legalább azzal adta tudtul származását, hogy az elszavalt versek címénél megelégedetten bólintott, vagy az elhegedült népdaloknál mosolygósán rázta a testét, mintha cigányszó mellett mulatozna éppen otthon, vidéki kastélyában, melyet egy - bár kissé megterhelt - birtokkal együtt őseitől örökölt. Berlinben érezzük, hogy külföldön vagyunk. S ez is oka annak, hogy az itteni magyar sokkal mohóbban, mint a bécsi, akar felszívni minél többet ez idegen életből. Érzi, hogy itt van valami, - valami más, mint odahaza, valami, amit meg kell ragadni, amit nem szabad elmulasztani. Itt inkább érzi a tanulás kötelességét mint Bécsben. 3. A „külföld” sokféle fokozata közt mindig van egy, amely a magyarság számára a „Nyugat”-ot jelenti. A Nyugatot: a távoli gyönyörű fényt és az erjesztő kovászt. A Nyugatot, ahol a paraszt zsálya dús krizantém-fürttel ébred. Apácai a szabad és művelt holland egyetemek mámorával tért haza Erdélybe, Bessenyeiék Bécsben kezdenek lelkesedni „a nemzet csinosodásáért”, aztán Párizs felé vetik vigyázó szemüket a népek, a múlt század hatvanas éveiben a skóciai protestáns theoló- giai főiskolákról tért haza egy-egy felforgatóvá, magányos különccé mélyült lélek. Adynak Párizs volt a Nyugat. Nekünk ma Berlin a Párizsunk: egy város, amelynek még eddig nem volt szerepe a magyar művelődés történetében. A Spree a mi Szajnánk. Vajon meg fogja-e termékenyíteni ez a folyó is a magyar mezőket? 1923 60
