Török Dalma (szerk.): „Nekünk ma Berlin a Párizsunk”. Magyar írók Berlin-élménye, 1900-1933 (Budapest, 2007)
Berlin-brevárium - Komlós Aladár: Magyarok külföldön
KOMLÓS ALADÁR: MAGYAROK KÜLFÖLDÖN A magyarok számára Passaunál, a német határon kezdődik a külföld. Bécs - az még Magyarország kapcsolt részeihez tartozik. A bécsi emigránsok bizonyos tekintetben még otthon vannak. Magyar közösségben. Mert olyan nagy számban jöttek ki, hogy magukkal hoztak egy darab Magyarországot. Alig is érintkeznek egymáson kívül valakivel. Berlin már igazi külföld. Berlin-ország roppant óceánjában pár elvesző csepp az itt élő néhány ezer magyar. S ez az oka, hogy itt már keressük az önmagától nem adódó találkozást. Bécsnek van öt-tíz kávéháza, amelyben magyarok mindig találhatók. De ezek a kávéházak egyébként semmiben sem különböznek a többitől. Bécsben olyan erős és mindenütt érezhető a magyar levegő, hogy nincs szükség a külön bizonyítására. Berlin magyar kávéháza, a „Nürnberg” már tele van magyar hírlapokkal, a falakon magyar nyelvű felírások olvashatók és az utánzás még nagyobb hűsége kedvéért itt vizet is kapni a kávéhoz. A berlini magyaroknak öt egyesületük van! 2. Igen, bizonyos, hogy a „külföld” nem abszolút fogalom, mint ahogy gondolni szoktuk. Egy csomó különböző fokozata van. Az első: az „otthon” vonalától csak néhány árnyalatnyira eltérő fokozat: Bécs. A második: Berlin. Párizs, bizonyosan még jóval külföldebb, mint Berlin. Még inkább az egy másik világrész. Hol legkülföldebb? Félek, a mai - Budapesten. Természetes, hogy a külföld különböző fokozatainak különböző lelkületek felelnek meg a magyarok oldalán. A bécsi magyar érzése érdekes, paradox. Egyfelől otthon érzi magát az osztrák fővárosban, de másfelől mégis tudja, hogy idegenben van. Otthonosan érzi tehát magát, de olyan otthonban, ahol őt senki sem ismeri. Azt mondhatnám, hogy otthon jár - inkognitóban. Innen van, hogy a magyar sehol a világon nem mer olyan feszélyezetlenül, annyira neglizsében mutatkozni, mint Bécsben. Ez az egész külső viselkedésére érvényes. Az asszonyok öltözködésére és a férfiak mozgására. Egy emigráns-feleség, aki a vidéki város főutcáján csak elegánsan kiöltözve mer végigmenni, a Ringen kalap nélkül szalad át. Egy vendéglőben láttam egyszer bejönni egy magyar művészt: kalappal a fején, két keze a zsebében, fütyörészve vonult be. Pesten nem menne be úgy a vendéglőbe. Bizonyos, más idegeneknél ilyen mértékben nem tapasztalható biztonságérzés a berlini magyarnál is észrevehető. Azt hiszem, ez háborús maradvány még: a volt szövetséges biztonság-érzése. De különben a berlini magyar idegenben tudja már magát, annyira idegenben, hogy itt már teljesen egyenlő feltételek között kell élnie, mint a többi lakosnak, a bécsi ál-otthon sajátos illúziói, 59
