Török Dalma (szerk.): „Nekünk ma Berlin a Párizsunk”. Magyar írók Berlin-élménye, 1900-1933 (Budapest, 2007)

Olvasatok - Gajdó Tamás: Beregi Oszkár német színpadokon

12 Szemérem (191 I). In Balázs Béla: A csend. Novellák, úti levelek. S. a. rend. Lenkei Júlia. Magvető, Budapest, I 985, 212. p.

13 Késő (191 I). Uo. 187. p.

14 Balázs Béla levelei Lukács Györgyhöz. S. a. rend. Lenkei Júlia. MTA Filozófiai Intézet Lukács Archívum, Budapest, 1982, 87-88. p.

15 Napló I., i. m. 557. p.

16 Balázs Béla levelei... i. m. 93. p.

17 Napló /., i. m. 574-575. p.

18 Az irodalom- és filmtörténészek viszont alaposan feldolgozták. Lásd mindenekelőtt Nemeskürty István: A mozgókép mint költészet (Utószó) In Balázs Béla: A látható ember - A film szelleme. Gondolat, Bp. 1984., John Ralmon: Balázs Béla német emigrációban. Ford. Szekeres Péter. Filmtudományi Szemle 1979. 27. sz., illetve Szabolcsi Miklós: Balázs Béla berlini évei. In A kultúraköziség dilemmái. Interkulturális tanulmányok Vajda György Mihály 85. születésnapjának megünneplésére. Szerk. Kürtösi Katalin és Fried István. JÄTE BTK Összeh. Irodalomtud. Tszék, Szeged, 1999), továbbá a Balázs Béla munkásságát feldolgozó monográfiák idevonatkozó fejezeteit (K. Nagy Magda: Balázs Béla világa. Kossuth, Budapest, I 973; Joseph Zsuffa: Béla Balázs. The an and the Artist. University of California Press, Berkeley-Los Angeles-London, 1987; Hanno Loewy: Béla Balázs - Märchen, Ritual und Film. Vorwerk, Berlin, 2003).

19 MTA Könyvtár Kézirattára, Balázs Béla-hagyaték, Ms 5024/2.

20 Leni Riefenstahl: Emlékeim 1902-1945. Ford. Liszkay Zoltán. Nagyvilág, Budapest, 2003, 128-131. p.

21 I. m. I 36. p.

22 Lásd a Das Arsenal kiadó köteteit: Die Jugend eines Träumers, 2001; Ein Baedeker der Seele und andere Feuilletons aus der Jahren 1920-1 926, 2002; Die Geschichte von der Logodygasse, vom Frühling, vom Tod un von der Feme, 2003; Der heilige Räuber und andere Märchen, 2005.

GAJDÓ TAMÁS: BEREGI OSZKÁR NÉMET SZÍNPADOKON

Számos írás foglalkozik a ténnyel, hogy Max Reinhardt társulataiban jó néhány magyar művész megfordult. Ebben az összefüggésben igen sok név említhető, ám valójában csak Darvas Lili és Beregi Oszkár működött hosszabb ideig a német rendező együttesében, s csak ők ketten értek el átütő sikert.

A Reinhardtról megjelent írások szerzői nem elemezték, mi volt az oka, hogy Beregi Oszkár a század első évtizedének végén sikeressé válhatott Berlinben. S ami talán ennél is fontosabb: miképp volt lehetséges, hogy Max Reinhardt - aki vándortársulatokban kezdte pályáját - sikeres színházigazgató lett a német birodalomban. Hatvány Lajos kissé profánul így jellemezte a német és az európai színházművészet egyik legjelentősebb stílusforradalmát: „Brahmot, a puritán, kálvinista zsidót, kiszorította Reinhardt, a katolikus zsidó. Itt Genf, ott Róma. És a nép a zajos, káprázatos, tömjénfüstös, arannyal hímzett, palástos római misére csődül. Bim-bam, ott örök húsvét van - ott zúgnak a harangok... itt meg csak színházat játszanak."1

1 1 9