Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)

Katalógus: Önarcképek, álarcok

Kat. 43.

Nem kiabáltam a természetet,

Csak érzém, mit szivembe ültetett;

S midőn szerelmet a leánynak esdék:

Nem oly szagú volt mint a nyomdafesték.

(Vojtina Ars poeticája)

Tudjuk azonban, hogy versekkel - részben talán saját műivel udvarolt: Vörösmarty Mihály, Garay János, Bajza József műveiből összeállított versgyűjteményt ad választottjának.11 Erre az életidőszakra utal a kiállításban a hímzett nadrágtartó (kát.41), a biedermeier ízlésű, polgári műveltségű nők tipikus ajándéktárgya. Ez a testen hordott, de rejtett viseletelem lehetett gondosan hímzett, színes, virágmintás is, hiszen eltakarta a felsőruha. Szemérmes és intim egyaránt, éppen olyan, mint Arany feleségéhez írott verse:

Ezernyolcszázharminckilenc - Irtuk már e levelet;

Harminc éves, Julim édes! Lelki frigyem teveled.

Ifjú voltál, ifjú voltam,

Árva voltál, én szegény: Nem volt messze olyan összeillő pár a föld-tekén.

(Nőmhöz)

Arany kisvárosi tanítóként, jegyzőként sem érzi magát magányosnak, hiszen óriások veszik körül: hatalmas tempóban olvas, autodidakta módon tanul nyelveket - a 22 éves fiatalember Shakespeare-t, Moliére-t, Homéroszt próbál fordítani. Önéletrajza szerint „[mjindez házasságomig tartott, akkor föltettem magamban, nem olvasni többet, hanem élni hivatalomnak, családomnak, lenni közönséges ember, mint más.”12 Ez utóbbi kísérlete, ha egyáltalán megpróbálta, kudarcot vallott, a jegyzői lak továbbra is a szellemi erőfeszítések és a folytonos költői útkeresés helyszíne marad. Ekkor írott műveit megsemmisítette, elajándékozta, zsengéi

87