Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)

Katalógus: Önarcképek, álarcok

polgárjogot: „én kalandos életpályáról ábrándozva, unni kezdém az iskolai egyhangúságot, hosszallani a pályát, majd festő, majd szobrász vágytam lenni, a nélkül, hogy tudnám, mint kezdjek hozzá”.33 A kiállításban szereplő illusztrációt (kát.28) az építészeti, mérnöki hivatás iránt érdeklődőket oktató Beregszászi Pál rajzprofesszor testvére, a Karacs Ferencnél tanult Beregszászi Péter készítette. Sárváry Pál, a képet tartalmazó könyv szerzője, Arany matematika és fizika oktatója volt, akinek - a Bolond Istók egy kitörölt verssora szerint - rajzolt is a költő.34 Sárváry talán nem véletlenül választotta a szóba jöhető klasszikus ábrázolások közül a kor vizuális szenzációjának számító pompeji faliképekből az oroszlánnal trónon ülő Bacchus (Dionüszosz) alakját.35 A bor, a vidám együttlét római istensége - vélhetőleg Csokonai kultusza nyomán is - ismerős és népszerű volt a kollégiumi mulattató költészet világában.36 Arany jóval később már csak ironikusan emlékezik vissza festészeti-szobrászati vágyaira mint egyfajta a „kitérőre”:

Majd alabástrom sótartó-darabból Egy rossz bicsakkal vés szobor fejet,

Ferenczy híre pislog néki abból,

S Vitéz fanyar mellképe ránevet:

Fogalma sincs, hogy mintázná agyagból,

Sosem látott még szobrász műhelyet,

(Mert akkor Debrecen szobrászata „Vászon'-pipán túl még nem baktata).

Kát. 28.

Majd apró válu-festék és ecset (Mihez a macska szőrit megrabolta)

Kerül napfényre; - rajzol keveset,

Gyönyörrel űzi gyermeksége olta.

Arc, ló, virág; tájkép, torony, mecset...

S mindezt csak úgy találta, nem tanulta;

Szép is volt rendesen az ideál:

De tőle a mű - száz mérföldre áll.

(Bolond Istók, 11/53-54.)

A fiatalkori nagy fordulathoz, az iskolaelhagyáshoz, a később „színészkalandnak” hívott karriertervhez a konkrét indíttatást, elhívást érdekes módon éppen Sárváry Pál, Arany professzora adja:

Magok a tanárok e szokatlan jelenséget, hogy legjobb tanúlójuk egyike, csupán a művészet iránti vonzalomból, minden anyagi kényszer nélkül, komédiássá akar lenni, a hivatás kétségtelen jeléül tekinték. Erdélyi, pártfogóm, mit sem szólott ellene, sőt az agg Sárvári magához hivatott, szavaltatott (s akkor szép csengő hangom volt) és énekeltetett, s elégülten ajánlotta: „csak Sekszpírt! Sekszpírt domine!”37

68