Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)
Katalógus: Önarcképek, álarcok
A kiállításon látható két vándorszínész portré jelzi, mi lehetett vonzó e pályán: a színezett rajzon és metszeten jól öltözött, professzionális jelmezzel, kellékekkel ellátott, festői díszletek előtt pózoló szereplőket látunk, A megpróbáltatások mellett ezt is megörökítik a kor két leghíresebb, egymástól karakteresen eltérő színész idoljának, Déryné Széppataki Rózának és Egressy Gábornak (kát.29:30) a visszaemlékezései. Hosszú évtizedeken át dolgoznak változó színvonalú társulatoknál, összességében nem tekintik kudarcnak ezt a számos kihívással járó életformát. Az igazi ösztönzést, talán a döntő lökést Arany számára az adja, hogy egy kicsi, de kiváló tagokból álló, 16 fős társulat játszik 1835 augusztusától Debrecenben. Vezetőjük, Fáncsy Lajos (kát.31) portréján egy jól öltözött, értelmes arcú, művelt embert jelenik meg - ilyennek láthatta Arany is a hősszerelmesi szerepkörben vagy Hamletként játszó színészként. Kiss Bálint - az első magyar művészettörténész-muzeológus, a Nemzeti Múzeum Képtárának felügyelője -, a portré rajzolója valaha kollégiumi diák volt. 1834-37 közötti debreceni évei alatt láthatta is Fáncsyt színpadon. Ezt a képet már Pesten készíti el 1839-ben, a megnyíló Nemzeti Színház tagjait népszerűsítő sorozat részeként, a Honművész című lap számára. Arany számára egyértelmű nyereség lehetett, hogy Fáncsy csapatában lesz segédszínész. Saját életnarratívája és a kultikus életrajzok a színészvilággal ismerkedő fiatalember traumáit hangsúlyozzák,38 az irodalomtörténeti Kat.30. értékelések inkább a színpad, a színház világa iránti nem szűnő, elkötelezett érdeklődés kezdetét látják ebben a fordulatban, aminek máig remek drámafordításokat köszönhet a magyar olvasóközönség.39 Valószínűleg nem elsősorban a társulat feloszlása utáni „művészi” hányattatások, sokkal inkább az addig nem tapasztalt nélkülözés, magány és kiszolgáltatottság lehetett sokkoló az érzelmi védettségben felnövő Aranynak: „pádon hálni, kabáttal takarózni s kölcsön kérni ruhát, mig az ember mosat. És ez rajtam történik, kit szegény öreg szüleim, minden vagyon- talanságuk mellett, kissé mégis elkényeztettek.”40 Arany a debreceni két hónap alatt húsz néhány mondatos szerepet kapott, a saját nevén tüntetik fel a színlapok (kát. 32,33), fellép Katona József Szent Istvánjában is például, de játéka a nagyobb nevek árnyékában nem hagyott nyomot.41 Fontosabb, hogy megismerkedett a színház működésével, a színpadépítő, a kellékes, a statiszta, a fény- és hangeffekteket előállító technikus feladataival. Szerepje is volt már, a szín megett: Majd vas-lemezt ráz és dörögve-morgó Zajjal rendíti, mint Zeusz, az eget,- Míg gyantaporral a színlap-kihordó Kulisszamécsvillámot ereget: - Majd mint tüzér áll, a kezébe' furkó, S inspiciens úr hogyha jelt adott: Döngetni hátul, bum! bum! a padot. 69
