Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)
Tanulmányok: Város és művészet
lelki ereje”, azaz jellembéli vonásai révén, valamint fiatalsága miatt is megfeleltethető Toldival. Mindketten bátrak, elszántak, megérdemlik a szerencséjüket bátorságuk és jóravalóságuk miatt.46 Toldi alakjában tehát egyszerre tárul fel egyfajta lokális, népi hiedelemvilághoz való kapcsolódás, ugyanakkor egy európai kultúrkörbe beágyazott, mítoszokhoz, bibliai hagyományhoz, mesékhez és hősénekekhez illeszkedő karakter. Az ábrázolás szempontjából éppen ez az összetettség kapcsolja az európai vizuális kultúrtörténet által jegyzett hősök megjelenésmódjához. Toldi ismertetőjegyei, mint a petrencés rúd, a malomkő, küzdelem a farkasokkal vagy a bika szarvának lenyomása jól megjeleníthetőek és egyből felismerhetőek a széles társadalmi nyilvánosság számára. Stróbl Alajos által az Arany-emlékművön megformált mellékalak indította el a Toldi- ábrázolások azon sorát, amelyek egyedi módon emelkednek ki az irodalmi statikusságból, és elevenednek „háromdimenziós illusztrációvá”. Toldi karaktere fentebb vázolt összetettségéből adódóan alkalmasnak bizonyult arra, hogy idővel saját jogon is szobrászati témává emelkedjen. A későbbi szoborműveken - leválva a szerzőről és a műről - elhagyta mellékalak- jellegét és önálló jelentésrétegeket hordozó, saját szimbolikát tartalmazó szobrászati témává vált. A következőkben ezeknek a korai Toldi-ábrázolásoknak a vizsgálatára helyeződik a hangsúly, körüljárva, milyen változáson ment keresztül a hős alakjának megfogalmazása. A Nemzeti Múzeum előtti emlékmű Toldija még középkori, lovagi ruhában ábrázolt figura és nincsenek mellette később elterjedt attribútumai, mint a petrencés rúd, a malomkő, a farkasok vagy a bika. Ugyanakkor az is elmondható, hogy a mellé helyezett tárgyak (buzogány, pajzs, sarkantyú) a mű előhangjában leírtakat idézik meg. Az itt felsorolt attribútumoknak azonban nem alakult ki az a vizuális hagyománya, amely később a Toldi-ikonográfia egyéb darabjain viszont meghatározó lett. A hős ismertetőjegyeiként későbbi ábrázolásokon inkább a műben szereplő epizódok kellékei jelentek meg. Hárman sem bírnátok súlyos buzogányát, Parittyaköveit, öklelő kopjáját, Elhülnétek, látva rettenetes pajzsét, „És. kit a csizmáján viselt, sarkantyúját.' (Toldi, Előhang/2.) Stróbl alkotása inkább historizáló, a történeti múltra emlékeztető, benne mind Arany fiktív alakja, mind pedig a valós történelmi személy megidéződik. A vállon átvetett farkasbőr viszont antik párhuzamokra is utalhat, pl. Héraklész első próbatételekor megszerzett orosz- lánbőr-viseletére. E megjelenítés annak is köszönhető, hogy a különféle történelmi korokba visszaívelő jelmezek, pózok, bizarr díszletek, teátrális beállítások nagyon közel álltak Stróbl személyéhez és művészetéhez. Ahogy egy visszaemlékezés is érzékelteti („kertjében a görög templomokra emlékeztető műteremház előtt egész sereg szobor áll, kezdve atléta testű antik hősöktől Napoleon halotti maszkjáig”47) műtermét és környezetét antik és reneszánsz szobrok, középkori magyar emlékek másolataival töltötte meg. A jelmezek, történeti öltözékek ilyen - a korszakra jellemző, a konkrét rekonstruálhatóságban hívő történeti tudathoz illeszkedő - szeretete miatt jeleníthette meg Toldit középkorias ruhában. A kosztümök és 430
