Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)
Tanulmányok: Város és művészet
összekapcsolódik a Gyulai által felállított narratívával, azaz a Toldi és Arany személye közti megfeleltetéssel, valamint azzal az avatási beszédekben is elhangzott toposszal, miszerint Toldi nem csak a szerzővel, de egyenesen a magyar néppel azonosítható. Az emlékmű mellékalakja érzékletesen jeleníti meg ezt a kulturális hagyományt, mely jelen korunkig meghatározó beszédmód a műről. Toldi-ábrázolások Arany a valós történelmi személyen túlmutatóan olyan hősi alakot formált meg, akin fellelhetőek a magyar nemzeti karakterjegyek, ugyanakkor cselekedetei és jelleme révén bekapcsolható az európai mítoszok, illetve a biblikus és a hazai mondavilág hagyományába. Éppen ezért kézenfekvő volt, hogy Toldi alakjának megjelenítésekor az alkotók a mitológiai hősök ábrázolási hagyományhoz nyúljanak;40 s ugyanakkor felhasználják az addigra a magyar képzőművészetben körüljárt nemzeti karakterábrázolások előképeit is, mint például Izsó Miklós Táncoló poroszf-sorozatának magyaros vonásait (kát. 87-90). Ahogy a Toldiról szóló irodalomtörténeti munkák többféle hagyományhoz kapcsolják a hőst, úgy szobrának megmintázásakor is megfigyelhető számos ikonográfiái előkép beemelése. Toldi nemzetkarakterológiai értelmezésének alapja az a Gyulai Pál bírálatában megfogalmazott gondolat, mely szerint Toldi egyenesen a magyar karakter megtestesülése, benne felismerhető az ősi, eredeti magyar jellem. Ehhez hozzátartozik sokoldalú személyisége, mely az egész nemzetre általánosítható allegorikus figuraként értelmeződik, és nem csak egy egyszerű népfit testesít meg, hanem ötvöződik benne a nemesi származás valamint a paraszti mentalitás.41 A Toldi-mondakör összekapcsolását a mitológia világával már Toldy Ferenc bevezette, amikor Toldi alakját az antik görög mitológia hősével, Héraklésszel állította párhuzamba: „őseinknél az volt körülbelül, mi a helléneknél a heraclesi monda, melyben több rendkívüli egyediség emlékezete egyesült, a testi erő és ügyesség, a vitézség és hűség öszvegye”.42 Toldi alakjának a mitologikus alakokhoz kapcsolása vonatkozásában lényegre törően állapította meg Kiczenko Judit: „Az Előhang megidézett 14. századi hőse, Toldi, a naiv mítoszok és eposzok kivételes hőseinek jellegzetességeivel bír, akit az emlegetett emberöltők távlatával a szerző a történelembe is belehelyez.”43 Hoppál Mihály a Toldi mitológiai hátterét feltáró írásaiban arra mutat rá, hogy Arany e művében „mítoszt, eposzt és mesét, azon kívül mondái és hiedelemhagyományt ötvözött össze”, s ezt számos motívum alátámasztja, mint például a nemesi származású ifjú alávetett helyzetbe kerülése, a farkasokkal való viaskodás vagy a bika megfékezése.44 Toldi népi hiedelemvilághoz való kapcsolódását a lokális, Nagyszalonta környéki mondák motivikus párhuzamai csak megerősítik.45 A biblikus hagyomány is bekapcsolható a karakter hősi jellegének vizsgálatába. Pollák Miksa két ószövetségi alakot állít analógiaként Toldi mellé: Sámsont - akit maga Arany is megemlít művében -, valamint Dávid személyét. Míg Sámsonnal csak testi ereje, pusztító, fékevesztett indulata miatt állítja párhuzamba, addig Dávid több szempontból „nem csak testi, hanem teljes 429
