Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)
Tanulmányok: Város és művészet
Sidó Anna „Elevenebbek a létezőeknél” Toldi ábrázolásának kezdetei a hazai szobrászatban A mellékalakokon töprengtem sokat, hogy ők honnan erednek és egészen meghatott és elbűvölt az a tény, hogy ezek szereplők, a fikció öntetett itt bronzba, ez hatalmas dolog, ahogy szállóigévé válni is óriási dolog, mint Petri leszögezte, ugyanilyen elképesztő erővel tör be egy nemzet emlékezetébe egy olyan író, aki olyan alakokat teremt, amelyek elevenebbek a létezőeknél és szobrot érdemelnek. Stróbl Alajos Toldi- kisplasztikája Térey János összegezte így saját Arany-élményét 2017 tavaszán, a Petőfi Irodalmi Múzeum Önarckép álarcokban című Arany János emlékkiállításhoz készített kisfilmek egyikében.1 Sőtér István, a Magyar Tudományos Akadémia 1957. évi nagygyűlésén, Arany János halálának 75. évfordulója alkalmából mondott beszédében szintén a Nemzeti Múzeum előtti emlékmű mellékalakjait, az általa „bronzba öntött eszményekként” értékelt körplasztikákat emelte ki.2 Két hasonló gondolat találkozik hatvan év eltéréssel: nem csupán a költő alakja emelkedett nemzeti ikonná, hanem vele együtt az általa létrehozott fiktív alakok is. Ha a Nemzeti Múzeum előtti emlékműre, vagy a nagykőrösi Arany János- szoborra gondolunk (mindkettő Stróbl Alajos alkotása), azok nemcsak a költő hagyományosan rejtőzködő alakját formázzák, hanem háromdimenzióssá alakított „álarcait” - Rozgonyi Piroskát, Toldit, vagy a vén gulyást, azaz Marci bácsit - is megjelenítik. Ha ezeket összevetjük Petőfi Sándor első budapesti emlékművével, az Izsó Miklós által elkezdett, majd halála után Huszár Adolf által befejezett szoborral, ott a szerző karaktere mellé nem társul egyéb általa megkomponált szereplő. A posztamensre helyezett költőalak önmagában álló egységként értelmezhető, ez a gyakorlat pedig általánosan jellemző a Petőfi-emlékművek nagyszámú csoportjára.3 A pályatárs, Arany János esetében azonban már a személyének emelt első emlékmű is más elvek mentén valósult meg. A történelmi alakként is kiemelt szereppel bíró, provokatív, népe elé büszkén kiálló Petőfivel szemben Arany alakját kezdettől fogva inkább művei által próbálták megragadni. Ahogy a Szentkuthy Miklóstól kölcsönzött „önarckép álarcokban” kifejezés is jelzi, „Arany János kultuszához erősen hozzá tartoznak műveinek ikonikussá vált alakjai, szereplői, melyekben saját álarcai mutatkoznak meg.”4 Az alakok közül elsősorban Toldi karaktere az, amellyel a leginkább azonosítják az írót és az ő személyes sorsát. E hagyománnyá növő párhuzam magjait Gyulai Pál, Arany János barátja ültette el a kulturális emlékezetben Arany János emlékezete című beszédében, melyet a Kisfaludy Társaság Arany János halálának egy éves évfordulója alkalmából tartott ülésén mondott el. A 7ö/d/-trilógiát Arany életével állította párhuzamba: 420
