Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)
Tanulmányok: Város és művészet
és hű mellszobrát birja. E vállalat úgy van rendezve, hogy egyesek és testületek számára is a hozzájárulás lehetővé tétessék. Izsó Miklós a természet utáni mintázást e napokban a legszebb sikerrel már meg is kezdé s mihelyt bevégzi, azonnal mellszobrok sokszorozása is végbe fog mehetni. Midőn e fontos művészeti újdonságot olvasóinkkal tudatjuk, egyszersmind jelenthetjük, hogy Heckenast Gusztáv kiadó hivatala Arany Jánosnak Izsó Miklós mintája szerinti életnagyságu, gipszöntetü mellszobrára előfizetéseket elfogadni kész. Egy példány előfizetési ára 20 ft. Reméljük, vagyonosabb hazánkfiai s egyes közintézeteink meg fogják ragadni a kínálkozó alkalmat, mely egy költő dicsőítésére s egy fiatal művész pályájának megalapítására egyaránt nagy befolyással lehetend.6' Arany, Szépirodalmi Figyelője egyik cikkében, éppen Eötvös Józsefet idézi, aki a Magyar írók Segélyegylete alapító közgyűlésén kijelentette: „A nemzet csak magát tiszteli meg, midőn nagy íróinak szobrokat emel.”62 A segélyegylet megalakulásakor Eötvös azt is felvetette, hogy a pénztár tőkéjének gyarapítását sorsjátékkal növelhetnék úgy, hogy (a tombola-szisztémához hasonlóan) képzőművészeti alkotásokat sorsolnának ki. Eötvös 1861 decemberében ennek kapcsán írja Izsónak: „Talán olvasta a lapokban, hogy az Írói segélypénztár megalakult. [...] Erre kegyed is dolgozhatna, s én arra akarom használni az alkalmat, hogy Kegyednek munkát szerezzek. [... Njem csinálhatna-e más valamely kisebb statuát vagy buste-öt, akár márványból, akár bronzból.”63 Izsó nemes szándéka tehát egybeesett a nemzettudat építésének ez idő tájt erősödő igényével, a nemzeti függetlenség iránti remény fellobbanásával.64Egy sikeres szoborport- ré-sorozat némi reményt jelentett volna megélhetéséhez is. Annyi bizonyos, hogy pár év múltán, 1864-ben már csalódottan veti papírra: Mióta hon vagyok, alig volt csekély megrendelésem, nevezetes nagyemberek mellképeit kezdtem, hívén hogy több példányokba gipszből öntve eladható széles e hazába. Megbuktam vele, - nem kell senkinek [...]. Mi magyarok nem kultúrára vagyunk születve, - elkárhozott az, ki nálunk e küzdelemteljes művészeti pályának él. Nem éri azt, ha lenne, az én unokám sem, hogy nálunk egy szobrász boldoguljon, értve azt, hogy a felsőbb művészeti téren.65 Pedig kezdetben, 1862 nyarán még bizakodva dolgozott - derül ki Bosnyák Lászlónak küldött leveléből is: „szerezz Egresi [!] is előfizetőket mivel ővele is már készen vagyok - két hónap múlva kezdem szétküldözgetni [...]. Úgy hiszem hogy V. [!] Eötvös Öméltóságát is megnyerendem néhány órai ülésre, hogy tisztelőinek bemutathassuk.”66 Decemberben az Arany-portré már bizonyosan készen állt, gipsz „sokszorozása” is megkezdődött, megrendelő is akadt, ahogyan barátjának írja: Pap Amália kisasszonytól csakugyan megkaptam most az Arany-féle mellszoborra az előfizetést, ennek szivemből örülök - de hogy mi uton-módon jutassam én ezt kezéhez, a legnagyobb Honleánynak, nem tudom, - postán küldve nagyon sokba jön, törékenységénél fogva a vasúti szállítókra sem örömest bízom [...], most tehát Laczikám irdd meg nekem a leggyorsabban faludhoz a legközelebbi vasúti állomást, hogy igy Téged meglátogatva, a mellszobrot magammal vive, rövid időn átadhassam.67 400
