Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)
Tanulmányok: Város és művészet
Minden bizonnyal e környezetben hallhatott először a tehetséges, Ferenczy által is támogatott Izsó felívelő pályájáról, és így lehetett tudomása az akadémia számára küldött Széchenyi-szoborról is. Aranynak, aki 1858-tól akadémikus volt, módjában állt, hogy az akadémián az elsők között nézze meg a művet, annál is inkább, mivel a Kisfaludy Társaság, amelynek ez évtől volt igazgatója, szintén a Trattner házban, az akadémia régi épületében40 bérelt szobákat. Természetes tehát, hogy a szobor megtekintése után az adományról hírt adott lapjában: A napokban volt alkalmunk látni Széchenyi azon carrarai márvány mellszobrát, melyet a lelkes technikus ifjúság költségén a Magyar Akadémia számára a fiatal Izsó Miklós Münchenben készített. Izsó, e műve által, maga iránt szakértőknél is a legszebb reményeket kelti. Óhajtandó, hogy sokat Ígérő tehetsége kifejtésére és külföldön művelésére a nemzet áldozatkész és áldozatképes fiai segédkezet nyújtsanak. Ily kiváló művészi erő megmentése valóságos nemzeti nyereségnek lenne tekinthető, s pedig, ha e gyámolitás elmarad, Izsó, a kellő anyagi eszközök hiányában kénytelen lesz vésőjét szögletbe dobni. Mi e célra a Mátyásszobor. Megyeri-emlék-féle s több ily aprócseprő heverő pénzalap fölhasználását a legokszerübbnek vélnök. A még életben levő adományozók ehhez örömest fognák megegyezésüket adni.41 A költő feltehetően 1860 novemberének utolsó vagy decemberének első napjaiban látta először a Széchényi-mellszobrot. A december 5-én megjelent glossza soraiból a művész karrierje iránti aggódás olvasható ki, a szóba jöhető anyagi megoldások latolgatása pedig azt sejteti, hogy a szépen induló pálya téma lehetett Arany környezetében. Ez annál is inkább kézenfekvőnek látszik, mivel Eötvös József - akivel Arany körei a Kisfaludy Társaság, a Pesti Napló és az Akadémia miatt szorosan érintkeztek -1861 tavaszán pártfogót keresett Izsó számára, és egy nagyobb összegű támogatás folyósítására sikerült is megnyernie Sina Simon bankárt. Ezt támasztják alá a szobrász Sina bárónak írott köszönő sorai 1861 őszén: „Nagyméltóságú Báró Kegyelmes Uram! Báró Eötvös József ő méltósága által 300 forintot vettem fel, mellyeket Excellencziád nekem azon czélra méltóztatott küldeni hogy a müncheni academiánál tanulmányaimat fojtathassam”.42A szobrász 1861 májusától őszig átmenetileg itthon tartózkodott és dolgozott, közben mint volt szabadságharcos, több honvédsegélyező egylettől is támogatást remélt és kapott. A Sina által adományozott tandíjat, mielőtt Münchenbe visszautazott, Pesten vette át, s ezt Eötvös az év végén további összegyűjtött összeg küldésével toldotta meg.43A következő év nyarán Izsó hazatelepült. 1862. június 18. és július 15. között mutatták be a nagyközönségnek a műegyleti kiállításon a művész Búsuló juhász (a tárlaton Magyar pásztor) című szobrát.44 Az alkotást a művészettörténet utólag úgy könyvelte el, hogy megjelenésétől beszélhetünk hazánkban európai rangú nemzeti szobrászatról.46 Az egészalakos, 95 cm-es márványszobor a tárlat egyik legsikeresebb, később elhíresült szobra lett. A zsűritagok, valamint a mérvadónak számító Pesti Napló újságírói lelkesen méltatták: „Szemeiben lélek, arczában kifejezés és a faj-jelleg egésze ül” - állapította meg a zsűri; „hivatva van nagyobb lendületet adni szobrászatunknak, nemzeti modorban tovább fejlődni” - szögezte le a lap.46A szobrász öröme 396
