Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)
Tanulmányok: Város és művészet
nem tartott sokáig. „Pásztorom miatt perbe fogtak. [... M]ivel itt nincs idő erről beszélni, csak annyit egyelőre, hogy már addig biróilag lefoglalták, könnyen el is veszthetem - akkor aztán jóéjszakát kezdetleges magyar szobrászat" - írja Izsó 1862 augusztusában egy barátjának Pestről, ahová alig egy-két hónapja érkezett meg.47 A történethez tartozik, hogy Gschwindt Mihály szeszgyáros megrendelte a Búsuló juhászt egy bizonyos D. úrnál Budán látott minta alapján, később előleget is adva a márványra. Izsó lényegesen nagyobb, értékesebb kőből és a gipszmintához képest gazdagabban, érzékenyebben készítette el a művet, tehát inkább elállt volna az üzlettől, mivel kevesellte a korábban megállapított összeget. A gyáros megtagadta annak kipótlását, s közölte, hogy az elkészült mű az ő tulajdona, sőt azt a műegyleti kiállításon le is foglaltatta. Az ügyből per lett, részletei szövevényesek.48 Arany Koszorúja is beszámolt az esetről, teljes rokonszenvével a művész pártjára állva: Örömmel jelentjük, hogy a Gschwindt Izsó-féle fölebbezett szobor pörben a m. kir. kúria is Izsó javára döntötte el az ügyet, a mennyiben a Pest-városi törvényszék végzését, mely a szobrot a művésznek Ítélte volt oda, tökéletesen helyben hagyta [...]. így legalább remélhetjük, hogy e valódi művészi tehetség uj lelkesedést nyerve, nagyobbszerű munkához fog kezdeni, s magának szerezvén dicsőséget, a magyar szobrászatot fogja emelni.49 A Koszorú a per következő fázisát is nyomon követi, nem titkoltan egyben műpártolásra, a művész támogatására is buzdítva az olvasókat: Almássy Pál úr, a nagylelkű műbarát, annak idejében megígérte vala Izsónak, hogy ha Gschwindt ellenében a szobor-pört megnyeri, a Búsuló juhászt meg fogja venni. A pör meg lön nyerve, mivel azonban Izsó ki szeretné a szobrot sorsolni, hogy az igy bejövendő tetemesebb öszvegből jótékony célokra - különösen az Írói segélyegyletre is áldozhasson: Almásy Pál úr szives készséggel mondott le igényéről a szoborhoz, de egyszersmind egy más szobrot rendelt meg nála, 1500 forint értékig. E szoborhoz a tárgyat maga a művész választhatja tetszése szerint. A „juhász’-ra 4000 sorsjegy lesz kibocsátva egy forintjával s mivel e kisorsolással nemcsak jótékony célok, hanem a művészet méltánylása és pártolása is összeköttetésben áll: nincs legkisebb kétségünk, hogy a lelkes közönség sietni fog e kicsinség által is a hazai művészet iránti érdekét kimutatni.60 A lap közzéteszi a peres ügy végső kimenetelét is: Izsó Miklósról jut eszünkbe, hogy ennek gyönyörű „Juhász'-át, mely a m. képzőművészeti társulat bírálata szerint „hazánk művészetének eddigelé egyik legszebb terméke, sőt a külföld jelesivei is kiállja a versenyt'. - Gschwindt úr, ki pörben megnyeré, közelebb a nemzeti múzeumnak ajándékozta. „Éljen a derék adományozó!" kiáltanak föl lapjaink, éljen! kiáltunk velők mi is, hisz' értékes művet adott a hazai intézetnek, s aztán nem tartozik reánk, ha vajon a törvényszékileg eldöntött s igy kétségbe s bírálat alá nem vonható jogon felül, nem lett volna-e méltányos, önkint némi kárpótlást nyújtania még az ifjú művészének, kinek két évi fáradságos eredménye, s büszkesége volt e szobor.51 397
