Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)
Tanulmányok: Város és művészet
A szobrász legnagyobb érdeme talán abban állt, hogy az önkényuralom 1856 és 1860 közötti időszakában megmintázta kora és közelmúltja szellemi életének nagyjait, s e képmások közszemlére bocsájtásával szerepe volt a nemzeti emlékezet fenntartásában. Közterekre tervezett és kivitelezett nagyméretű figurális emlékművei azonban, szerencsétlen módon, kizárólag kudarcot hoztak számára. 1858-as Katona József-szobrát, 1859-es Berzsenyi Dániel- emlékművét és 1860 nyarán Balatonfüreden felállított Kisfaludy Sándor-szobrát közkívánatra avatásuk után néhány évvel lebontották, mivel esztétikai színvonaluk a várakozáson messze alul maradt. 28A Kisfaludy-szobor fiaskójára fél mondat erejéig Arany is kitér a Koszorú hasábjain. A pesti köztéri Petőfi-szobor állításával kapcsolatban Reményi Ede hegedűművész gondolatmenetét idézi, aki szerint, mivel nem gyűlt össze elegendő pénz egy méltó szobor elkészíttetéséhez, inkább pár évet várni kellene, „mintsem, hogy a Lendvay vagy Kisfaludy Sándor szobraihoz hasonló elhibázott mű legyen ez is."29 Czélkuti Züllich Petőfi- és Vörösmarty- ún. íróasztalbüsztje a Pesti Műegylet (1839-1870)30 képzőművészeti kiállítására készült, Tömöri anyagi támogatásával, 20-20 példányban. A Műegylet tárlatai a szabadságharc bukását követően 1851-ben nyílhattak meg ismét. 1853- tól folyamatosan álló kiállításaik helyszíne - a lebombázott Redout helyett - a Lánchíd pesti hídfőjénél található Diana fürdő díszes épülete lett (e házban lakott korábban Széchenyi István). Működésüket a Bach-korszak megszorításai következtében az egyleti törvény újraszabályozta, a beadott alkotásokat cenzúrázta.31 A tárlatokon szereplő, egy-egy feltűnést keltő alkotásról időnként Arany lapja, a Szépirodalmi Figyelő, majd a Koszorú is közölt ismertetéseket, glosszákat. A Koszorú később időről időre bemutatta az 1861-ben alapított Magyar Képzőművészeti Társulat ún. műcsarnokait (tárlatait) is, amelyek 1863-ban nyíltak meg, és megjelenésükkel elég hamar komoly konkurenciát támasztottak az addig egyeduralmat élvező Műegyletnek.32 Kezdetben a Pesti Műegylet több kiállítását (hasonlóan később a Képzőművészeti Társulat ún. műcsarnokaihoz), Barabás Miklós rendezte, aki szintén egy műegyleti seregszemlén, 1857. február 15. és március 15. között mutatta be Arany Jánosról Nagyszalonta városának megbízásából festett olajképét;33 a kép csak ezt követően, innen került Nagyszalontára. A tárlatokon szinte kizárólag festmények szerepeltek, szobrok csak elvétve. Az 1850-es években Czélkuti Züllich Rudolf és Dunaiszky László kísérletet tettek kisebb portrészobraikkal egy - még az 1840-es években tervbe vett neves magyarokat ábrázoló szoborsorozat megalkotására. 1855 és 1860 között az alábbi művészek szobrait/kisplasztikáit állították ki a Pesti Műegyletben: Czélkuti Züllich Rudolf: Hunyadi János mint kormányzó, egészalakos, 1855; Vörösmarty Mihály, 1855; Széchenyi István, 1857; Petőfi Sándor, 1858; Dunaiszky László: Erkel Ferenc, 1856; Liszt Ferenc, 1856; Vörösmarty Mihály, 1856; Vajda Péter, 1857; Jókai Mór, 1858; Kazinczy Ferenc-vázlatok, 1860; Petőfi Sándor, 1860; Reményi Ede, 1860; Katona József, szoborminta a síremlékhez, 1860; Marschalkó János: Széchenyi István, 1860; Hans Gasser: Markó Károly, 1855: Széchenyi István, I860.34 írók, művészek, ritkábban politikusok nem köztéri szobrainak száma az 1850-es évek második felétől lassú növekedést mutat, 1860-61-ben, a nemzeti felbuzdulás és reménykedés időszakában még inkább növekszik, majd 1862 után visszaesik, és a kiegyezést követően 394
