Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)
Tanulmányok: Város és művészet
Szobrok Arany tulajdonában 1858. április 2-án Arany János megnyugtató sorokat kapott - válaszul egy korábbi levelére - Tömöri Anasztáztól: „azon kis aggodalmadon, hogy a Petőfi-szoborra előfizetni elkéstél, nagy okom van örülni; mert Íme kedves leveledet eredményezé számomra.”22 A mérnök végzettségű Tömöri korábban matematikatanárként Arany kollégája volt a Nagykőrösi Református Főgimnáziumban, ám váratlan örökséghez jutva irodalom- és művészetpártoló mecénás lett, támogatója a hazai szobrászat/emlékműszobrászat felfutásának. Szerencsétlenségére azonban pártfogoltjait, különös tekintettel a szobrászokra, nem tudta jó kritikai érzékkel és szakmai hozzáértéssel kiválasztani. Már október vége volt, amikor Tömöri ismét írt, jelezve, hogy szállítja a megrendelt Petőfi-szobrot, amely véleménye szerint rosszul sikerült. A költő a közelgő eseményt sietett közölni sógorával, Ercsey Sándorral: Tömöri őmaga a jövő hétre Ígérkezett hozzám, a mikor egyszersmind lehozza Petőfi szobrát (olyan alakban mint a Vörösmartyé) mely ő nyilatkozata szerint is roszúl sikerült. Kár érte. mert nem tudom, lesz e valaha másik. Petőfi is egyszer kimegy nálunk divatból [I] - mert itt a divat határoz nem a műbecs - s aztán majd csakúgy emlékszik róla valamely bikficz újságíró, mint Berzsenyiről olvastam mostanság: egyike ismertebb költőinknek.23 Czélkuti Züllich Rudolf, A Petőfi-büszt24bronz patinával bevont, sokszorosított, mintegy 30 cm magas fém öntvény, Petőfi Sándor, 1858 s kvalitását tekintve valóban középszerűnek mondható. Antikizáló hajfürtökkel megmintázott, kifejezéstelen arcú, jellegtelen, kerek fejű, bajszos fiatal férfit ábrázol akadémikus stílusban, enyhe kontraposztban; a metszetekről ismert Petőfi-portrékra a legkevésbé sem emlékeztet. Ami Arany esztétikai jegyzeteinek értelmében a fenséges fontos kritériumainak számító nagyság, erő és szépség kívánalmait illeti, annak jelenléte e mellszoborban aligha fedezhető fel. Alkotója Czélkuti Züllich Rudolf. Aranynak ekkor már volt a birtokában egy Züllich által készített, a Petőfi-büsztnél valamivel sikerültebb Vörösmarty Mihály-mellszobor,25 amelynek megszerzését 1856 decemberében így írta le ugyancsak sógorának: „Egressi Sámuel (volt Pest megyei főjegyző s földes úr e tájon) egy pár népdalért melyet szövegül írtam az általa komponált zenére viszonzásul Vörösmarty broncz (!) mellszobrát küldötte meg, ami igen szép.”261857 tavaszán a költő Ercseynek írva ismét szóba hozza az ajándékot, talán megfeledkezve arról, hogy korábban már említette: „Az a pár népdal, a V[asámapij. újságban alkalomra, vagyis Egressi Samu zenéjéhez készült. Mondvacsinált dolog. A Vörösmarty érez szobrát kaptam érte ajándékúl, mely most egyszerű irószekrényemet diszesíti.”27 Czélkuti Züllich Rudolf nem tartozott a korszak tehetséges alkotói közé. Gyakori foglalkoztatottságának oka leginkább az lehetett, hogy szobrászokban ebben az időszakban nagy hiány volt, mivel a fővárosban egyáltalán nem működött szobrász akadémiai képzés. A másik ok Tömöri személyében keresendő, aki messze túlértékelte Züllich képességeit. 393
