Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)
Tanulmányok: Város és művészet
megírásához annak idején Kazinczy Ferenc is hozzásegítette; 1806- ban elküldte Sárvárinak saját Winckelmann-kötetét (Geschichte der Kunst des Alterthums, 1776) és felhívta figyelmét Johann Georg Sulzer lexikonára, valamint Bemard de Montfauconnak a klasszikus antikvitást rézmetszeteken bemutató munkájára.10 Voinovich Géza sem szolgál közelebbi adatokkal Arany rajztanulásával kapcsolatban, amikor megjegyzi: „Arany keze ráállt a rajzra; könyvet is olvashatott a »rajzolás mesterségéről«, Sárvári Páltól; a diákok közt voltak ügyes rézmetszők, akik a természettani leckéket csinos rajzokkal kísérték, s ki is színezték.”” A kollégiumban 1819-ben nevezték ki rajz- és építészetprofesszorrá Beregszászi Pált (a Csokonai-síremlék majdani tervezőjét), Beregszászi Péter rézmetsző öccsét. 1823-ban ő is jelentkezett egy rajz tankönyvvel, amely szintén elérhető volt Arany számára.12 A Széptani jegyzetek A fenti tankönyvek a művészi szép fogalmát elsősorban az antik művészet és a reneszánsz alkotásaihoz kötötték, az idealizálást éltetve. Arany esetében tehát, amit professzoraitól 16-19 évesen a képzőművészetről megtudhatott, azt átitatta a klasszicizmus szemléletmódja. Több mint tizenöt év múlva a költő a Nagykőrösi Református Főgimnáziumban, irodalomtanári munkájához - kötelező anyagként a diákok számára - összefoglaló, vázlatos ismertetőt készített a művészetek válfajairól, beleértve a képzőművészetet is, de természetesen a magyar és világirodalmat tárgyalta kiemelten, együtt kora kortárs költészetével és prózájával. Az 1850-es években keletkezett szöveg később összefoglalóan a Széptani Jegyzetek címet kapta,13 s ahogyan Földes Anna a szöveg tartalmát vizsgálva megállapítja, ez Arany „esztétikai elveinek legáltalánosabb megfogalmazása.’’14 Az anyaghoz, amelyet a tanulók Arany kéziratát másolva, egymás között kézről kézre adtak, a költő az alábbi forrásokat használta fel: Purgstaller József, Szépészet azaz Aesthetica elemző módszer szerint (Pest, Hartleben, 1852); Greguss Ágost, A szépészet alapvonalai (Pest, Kisfaludy Társaság, 1849); és Johann Mozart, Deutsches Lesebuch für die oberen Klassen der Gymnasien (3 kötet, Wien, Karl Gerold, 1852-1854.), ugyanakkor feltehetően figyelembe vette Tatay István, Ballagi Mór és Tóth István egy-egy 1840-es években született kézikönyvét is.16 Érdemes nagy vonalakban áttekinteni a jegyzetek képzőművészetekre vonatkozó kitételeit, hogy lássuk Arany szemléletét és gondolati konstrukcióját, valamint azt, mit tartott lényegesnek és elsajátítandónak a művészeti ismeretek terén.16 A munka az igaz, a jó és a szép fogalmának tisztázásával indul, megállapítva, hogy a „szép utáni [...] törekvés hozza létre a különböző művészeteket.” Leszögezi, hogy az igaz, a jó és a szép törvényeit a bölcsészet vizsgálja, amelynek egyik ága a széptan, vagyis az esztétika. A művészeteket három osztályba sorolja: képzőművészetek (építészet, szobrászat, Praxiteles Apollója Sárvári Pál tankönyvében, 1804 391
