Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)
Tanulmányok: Város és művészet
Majd alabástrom sótartó-darabból Egy rossz bicsakkal vés szobor fejet. Ferenczy híre pislog néki abból, S Vitéz fanyar mellképe ránevet; Fogalma sincs, hogy mintázná agyagból, Sosem látott még szobrász műhelyet, (Mert akkor Debrecen szobrászata „Vászon'-pipán túl még nem baktata). (.Bolond Istók. 11/53.) Félrevezető lehet, ha szépirodalmi művekben lépten-nyomon önéletrajzi referenciák után kutatunk, de a Bolond Istók szövegének fenti részlete - miután azt az önéletrajzi levél is hitelesíti -, minden bizonnyal Arany személyes élményein alapul. Ezért válhatott szinte gyakorlattá, hogy az elbeszélő költemény sok adatát forrásként kezeljük - emlékeztet rá Szilágyi Márton is: „Bár természetesen csak a Bolond Istók második részére igaz, hogy megengedi az önéletrajzi olvashatóságot: nem teljesen véletlen, hogy az ebben az egységben szereplő részek, a diákélet és a színészkaland mindmáig igen gyakran rejtjelezett életrajzi forrásként kerül elő a szakirodalomban is”4. Kovács Gábor Bolond /sfók-elemzésében ugyanakkor Arany önéletrajzi levele felől közelíti meg a vonatkozó szövegrészt, s azon a véleményen van, hogy „az 1873-as műalkotásszöveg egyenesen vesz át dátumokat, helyszíneket, neveket, szavakat és kifejezéseket az 1855-ös önéletrajzi levélből”.5 Mindenesetre tény, ami tény: Arany önéletrajza és fiktív szövege itt egybeesnek. Ferenczy István, Csokonai Vitéz Mihály. 1818 Csokonai síremléke 1835 őszén Vecsey József, Csokonai egykori kollégiumi tanulótársa és a diákság, Péczeli József debreceni professzor támogatásával, közadakozást hirdetett elsőként diákok, majd tanárok, illetve Debrecen város valamennyi polgára számára, méltó Csokonai-síremlék (egy emlékoszlop) emelésére. Az emlékmű megtervezésére az intézmény építész- és rajztanárát, Beregszászi Pált kérték fel.6 Arany 1835-ben, a pénzgyűjtés idején még debreceni diák, a várost a színtársulattal együtt, amelyhez februárban csatlakozott, csupán 1836 tavaszán hagyta el. Reflexióiról sajnos nem ismeretes dokumentum, holott a síremlékre való adakozás hangos kollégiumi viták kereszttüzében zajlott, olyannyira, hogy a professzori testület - élén Sárvári Pállal - betiltotta a kezdeményezést, mondván, hogy ahhoz előzetesen nem kérték ki engedélyüket. Ekkor Péczeli József professzor (ebben az időben Aranynak is tanára) a nyilvánosság elé vitte az ügyet és széles körű társadalmi támogatottság mellett, nyílt adakozási felhívással gyűjtötték 389
