Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)

Tanulmányok: Város és művészet

ha az addig tiszta és jó hírű, ártatlan leányként ismert Musiké"67 panaszolja el az újzene által rajta esett sérelmeket (hiszen az újzene képviselői a nemes és tiszta Musikét gya- lázzák meg), az e köré csoportosuló komédiák által használt zenei szakkifejezések pedig mindannyiszor szexuális jellegű, kétértelmű utalások.

Bármelyik megoldást nézzük is, e karikaturisztikus maszk Phrynis zenei munkásságára nézve komikus lefokozást, humorforrást jelent, ennek lényegi eleme, hogy szexuális kontextusba illeszti a személyt, aki eltávolodva a történeti alaktól általános komédiakarakterként tűnik fel. E rétegzett összefüggésrendszer és műfaji háló (karikaturisztikus maszk-ábrázolásmód, kifigurázó gesztus, tabudöntés, színház, képzőművészet, fordítás/irodalom) tárulhat fel A felhők magyarra ültetésének egyik legpikánsabb jelentéből, mely Arany részéről egyúttal az egyik legbeszédesebb kommentárhoz vezetett.

A komédia alapvetően Szókratész alakját és közvetetten a bölcselkedést figurázza ki, az egyik szereplő, Strepsiades ugyanis a filozófust nem éppen spirituális késztetésből keresi fel:

Taníts meg szónokolni:

Mert a kamat, meg a sok uzsorás Hajt, kerget, üldöz, zálogol.68

Ennek folyományaként a darab egyik epizódjában két allegória, az Igaz Beszéd és a Hamis Beszéd huzakodnak egymással, hogy meggyőző erejükkel egyik vagy másik oldalra állítsák Strepsiades fiát, Pheidippidest. Természetesen szó sincs valódi moralizálásról, Igaz Beszéd alakja idézőjelbe téve érvel régi, jó „erkölcsök”, tanítási „módszerek” mellett:

Elmondom hát, miben állt hajdantan az ifjúság nevelése,

Míg én, igazat szólva, virágzám s törvény vala tiszta szerénység.

Legelébb is: az ember az utcákon gyereket mukkanni se hallott,

Hanem úgy mentek citerásukhoz szép rendben, sűrű csoportban Az egy útcában lakozók s pőrén, ha szitált is a hódara szörnyen.

Az meg, tanító énekre (tilos volt combjukat összeszorítni): [...]

Kifeszítve keményre az összhangot, mint ez rászállt az atyáktól.

Ha pedig valamé'k pajzánságból a dalt görbére csavarta,

Mint, Phrynis után, a mostaniak ezt a sok ferde czikornyát:

Megverte bizony jól, és kidobá, mint a Múzsák veszedelmét.

Ülvén pedig iskola földjén, a combját a gyereknek előre Kellett vetni, nehogy rút dolgot szemléljenek a körűlállók;

Aztán, ki felállt, a helyét porral meg kellett hinteni újra,

Nehogy a szerető számára lenyomva maradjon gyönge szemérme.

Kenekedni se volt szabad a fiúnak, egynek sem, a köldöke táján,

Nehogy harmatgyönge pehely nőjön, mint birsalmának, a testén.

Hangját vékonyra se váltá, hogy szeretőnek kedvibe járjon69

A szodómiát és abúzust sugalló jelenetleírás látszólagos szervezőelve az új és régi zene közti különbség. A kurzívval szedett kemény szót Arany János is zenetörténeti lábjegyzettel látja el: ez a régi férfias, harcias dór hangrendet jelöli, mellyel szemben áll az újabb zeneszerzők,

382