Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)
Tanulmányok: Város és művészet
így Phrynis által használt puha ión hangsor: „Ez nem lehet más, mint a dúr és a moll.” Persze éppen a dőlt szedés hangsúlyozza a valódi, átvitt jelentést, melyet a maga árnyalataival (zene, paradigmaváltás, szexualitás stb.) a Phlyax-váza karikaturisztikus megoldásai kép- zőművészetileg is elénk rajzolnak. Az Igaz és Hamis Beszéd közt zajló kétértelmű, pajzán, látszólagos vita a komédia paro- disztikus rendje szerint a Hamis Beszéd diadalával zárul. Meggyőző érve az Igaz Beszéd képeitől természetesen nem áll messze. Igaz Beszéd ugyanis legvégül azzal hozakodik elő, hogy mégiscsak megéri erkölcsösnek lenni, mert mi történik, ha paráznaságon kapják az embert, és „megretkelik, s megkopasztják zsaráttal! Tud-é majd érvet hozni fel, hogy tágli- kú ne légyen?”70 Hamis Beszéd pedig rámutat, hogy e „táglikuság" tulajdonképpen nem is olyan nagy baj, hiszen a „sok ügyvéd kiből telik? Táglikúakból. [...] Hát a tragédia-szerzők? Táglikúakból. [...] Meg a nép pártvezéri mind? Táglikúakból. [...] Meg a nézők közt is, tekintsd, mely a több? [...] Sokkal, de sokkal több, bizony, a Táglikú.”71 E meggyőző indokot hallva pedig Igaz Beszéd megadja magát. A korabeli, de talán még jelenkorunk elvárási horizontjához képest is meghökkentő Arisztophanész-szövegegyüttesre (melynek itt egyik extrém példáját emeltem ki) nem hiába reflektáltak tréfásan a korszak élclapjában, a Borsszem Jankóban is: „Nem-é sajnos, hogy éppen egy Arany Jánosnak kellett arra vetemedni, hogy e kecskebak-bűzlésű színdarabokat fordította le magyarra?”72 A fordítások torzképrajzolásának felfedhető egy kevésbé polgárpukkasztó, mondhatni élettani, akár a korporális narratológia vizsgálataiba is csatornázható vetülete, mely szerint a szerző teste par excellence beleíródik a szövegbe.73 A karikatúra mint relaxációs gyakorlat szintén történeti hagyományokra vezethető vissza, a barokk festészet idején ugyanis Giovanni Battista Tiepolo vagy a Carracci testvérek74 monumentális munkáik során kikapcsolódás végett rajzoltak torzképeket, ahogy a 19. század folyamán - éppen Arannyal egy időben - számos jelentős preraffaelita vagy impresszionista festő rajzolt karikatúrákat pihenésképp.73 Maga Arany is karlsbadi pihenőútja során fordította Arisz- tophanész műveit: „beteges állapotomban szórakozást s mintegy szellemi gimnasztikát kerestem benne.”76 A másik arc Arany János már életében klasszikussá vált, őt is zavarba ejtő kultikus gyakorlatok és retorika övezte alakját, művészetét, ennek következménye lehetett, hogy a 19. század második felében megélénkülő karikaturisztikus közeg ugyancsak tiszteletteljes beszédmóddal és vizuális nyelvvel közelített felé. Ezért, bár ő maga kapcsolódott a torzkép műfajához, róla vagy műveiről (ellentétben például Jókai Mór személyével és szövegeivel) nemigen készültek egykorú karikatúrák. E hozzáállás látványos példája, hogy a Borsszem Jankóban a Toldi szerelme 1879-es megjelenése kapcsán szinte zavarba ejtően dicsőítő vers olvasható: 383
