Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)
Tanulmányok: Város és művészet
nincsen meg Arany János nagykőrösi tanársága idején rajzolt karikatúralapja), így látványos bemutatás helyett leginkább verbális adatok mozgósíthatók. E „szöveges” karikatúrák azonban végső soron átvezetnek elemzésem másik tárgyköréhez, vagyis az Arany szövegeiben kimutatható karikaturisztikus alkotóelv képi világához, vizuális hatásához, működésmódjához. Természetesen érzékletesebb volna a hagyatékban fennmaradt Charivari Dongó vagy Üstökös konkrét példányait hivatkozásba tenni, ezek híján maradnak a közvetett források.15 A reformkorban megélénkülő hírlapirodalom önálló élclapokkal ugyan még nem jelentkezett, egyes újságok azonban rendelkeztek állandó karikatúrarovattal, ezeket pedig Arany János bizonyosan olvasta. Az Életképek humoros-szatirikus tárcáihoz ritkábban járultak torzképek, de a Honderű Szeszélylabdacsok rovata például minden héten tartalmazott képi karikatúrát is, e divatlapokat pedig Arany is forgatta.16 Ez az előzmény vezethetett az 1848-as forradalom idején létrejött első magyar élclaphoz is, mely a karikatúra műfajának megfelelően működött,17 és számai minden bizonnyal megfordultak Arany kezei között. A szabadságharc utáni kényszerű csend éveit követően Jókai Mórnak több szatirikus-humorisztikus lapját követhette figyelemmel A Nagy Tükörtől (melynek rajzait nagyrészt maga Jókai készítette)18 az Üstökösig,19 valamint a kiegyezés után még inkább felpezsdülő élclapkultúra termékeit, például a Borsszem Jankó, a Bolond Miska, vagy Lauka Gusztáv Ördög naplója című, hetenként megjelenő élclapjának hasábjait, a lapok egyre bővülő képanyagát.20 Ifjú korában Arany a színészeten keresztül találkozhatott karikaturisztikus megoldásokkal, így a debreceni társulatok, valamint a vándortruppok tagjai és előadásai között: a kompániák ugyanis mind fenntartottak komikus karakterszínészeket, műsorra tűztek vígjátékokat.21 „Karikatúraöltözékeket” - ahogyan Bajza József 1837-ben fogalmazott -22 például a társulat biztosított a szerepekhez, e szóhasználat pedig közvetlenül rámutat arra, hogy a torzkép modern kori kialakulásának egyik ókorból örökölt kulcsa a vándortársulatok közege volt.23 Karikatúra, színház és ezek szöveges leképezésének közvetett példája Arany egyik szellemes költeménye, a tiszta rímekben írt Episztola Petőfihez. A költőtárs forradalmi szerepét egyszerre előrevetítő és parodizáló versben kifigurázza a hős(ieskedő) Petőfi Sándort, a lírai részeket pedig egy színházi jelenettel toldja meg, melyet „rendezői” szakszó is pontosít: Dumb Show Sárga pitykés, zöld hajtókás, kurta szárú fűzött csizmás magyar huszár jelenik meg egy kis ajtón a kert alatt. Kedvese addig kíséri, könyörög, sír, elájul. A vitéz elrohan egy dombig, onnan széttekint, lát iszonyú magas kukoricát és rettentő sok ázott kendert. Visszafut a kis ajtóhoz, hol hő karok fogadják a győzedelmest. A hős juhászbundát terít le s borostyánai árnyékába heveredik. (Dumb show exit)24 A dumb show a pantomim angolszász terminusa, mely - a karikatúrához hasonlóan - a com- media dell’arte, a moralitásjátékok, az ún. „stock character”-ekhez és a maszkos előadások 370
