Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)
Tanulmányok: Város és művészet
hagyományához köthető, és éppen a 19. században fedezték fel újra. Arany János mesterien, mind nyelvi, mind tartalmi szempontból szellemes tökéletességgel eleveníti meg e műfajt költői verses levelében (vö. a drámairodalom talán leghíresebb dumb show-jával, mely éppen az Arany által fordított Hamletben szerepel), a megidézés során pedig - saját színészi tapasztalatai mellett - korabeli karikatúrák vizualitására is hagyatkozhatott. Meggyőző egybeesés, hogy Hogarth (akit a politikai karikatúra nagyatyjának tartanak)26 a maga kari- katurisztikus igényű festményeit éppen dumb show-hoz hasonlította,26 rávilágítva e műfaj és a némajáték közeli összefüggéseire. Az Episztola Petőfihez lírai énje a „látom” szóval vezeti be („Látom, a derék hőst”) a kifordított jelenetet, mely hangsúlyozza, hogy a szöveg- alkotás képi ereje erős látványra épülhetett, így akár torzképek is inspirálhatták. Petőfi effajta vizionálása - sárga pitykés, zöld hajtókás, kurta szárú fűzött csizmás magyar huszárként - tulajdonképpen a megszokottól egészen eltérő modorban láttatja a politikai (ti. forradalmi) szerepet is betöltő költőt. Bár az erős vizualitáson alapuló verbális tartalom nem hasonlítható a Petőfiről életében készült ábrázolásokhoz, megfogalmazásmódjában mégis összevethető azokkal: Arany karikaturisztikus igényű portréja merész, kultusztól távol álló éle, mely nemcsak a költő-barátról készült képanyag, de a róla szóló textuális források szempontjából is figyelemreméltó.27 Az elveszett alkotmány A karikatúra formakincse már Arany pályakezdő műve, Az elveszett alkotmány című vígeposznak is inspirációs bázisa lehetett. A szatirikus mű mediális környezete azért is lényeges, mert a torzkép mint „politikai kommentár” és az ezáltal közvetített morális magatartásforma itt szorosan összekapcsolódnak. James Gillray, The Plumb-pudding in danger; - or - State Epicures taking un Petit Souper, 1805 Művében elutasítja az „egyértelmű politikai értékválasztást”, hangsúlyozza „a két szembenálló oldal lényegi azonosságát”, illetve azt, hogy „nem állítja be egyik oldalt sem kizárólagos értékek tulajdonosának”.28 Arany világnézetét tehát vizuálisan is megragadhatta, és (később) írásban (de olykor rajzban is) képviselhette, hogy az emberi gyengeségek (erőszakos, zsaroláson alapuló kortestechnikák, a forradalom és szabadság- harc túlkapásai, a kiegyezés megalkuvásai stb.) mindkét oldalról azonosak. A politikai karikatúra egyik első és azóta legismertebb alkotása, Gillray The Plum-Pudding in Danger (1805) című műve például ugyanezt az elvet közvetíti: a két szembenálló fél lényegi azonosságát. The Plumb -pudding in tlaiufcr <>r----- " íA*, ijitab Gtafe- ÚsUfj' randj nil vrbicA, i£ unhvnJ. . u 2 State-Epicures taking taLpdilSoüfH* small ta satisfy such, insaäaUe a/ifytUftt 371
