Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)
Archívumok: Arany János és a közgyűjtemények
A nem eléggé látványos anyagot úgy lehetett hatásosabbá tenni, hogy a falon függő tablók egy részén üvegvitrinekben színesítő tárgyi emlékanyagot (kézimunkát, ereklyéket stb.) is helyeztünk el s hogy minden szerkezeti egységhez egy-egy színes képet is készíttettünk; egykorú eredeti képek egységes formában kivitelezett színes másolatait. A fejlődéstörténeti folyamatot egy-egy értelmileg egybetartozó, magában is zárt részletre bontottuk. A szemlélő is nyugodtabban, egy-egy megállapodásra felfogható anyagot áttekintve halad tovább s nem fárad bele a megszakítatlan folyamat egyhangúságába.97 Az 1957-es kiállítás üvegfeliratai, tablói és az intézmény jellegzetes vitrinjei A látogatói kényelem figyelembevétele egy olyan, hosszabb ideje együtt dolgozó munka- csoport gyakorlati tapasztalatainak eredménye, amely számos nagy tárlaton van már túl.98 Keresztury tanulmánya ugyan nem említi a rendezőket,99 de tudható, hogy sajátos műveltségű, szakmai hátterű emberek gyűjtőhelye a múzeum. A kiállítás három rendezőjét, Illés Ilonát, Keresztury Dezsőt, Varjas Béláné Nyilassy Vilmát számos személyes szál kötötte a korabeli Budapest irodalmi-tudományos elitjéhez.100 289
