Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)
Katalógus: Önarcképek, álarcok
A felidézés folyamata Az egyedi emlékek, az úgynevezett epizodikus emlékezet elemei, - vagyis azok az egységek, melyeket személyes emlékezetünk önálló képi alakzatokként tárol - viszonylag rövid életűek. Az emlékezés folyamatában nem kutatunk tudatosan múltbeli tapasztalatok után, ezért úgynevezett „kulcsokra” van szükségünk ahhoz, hogy egy asszociációs, felidézési-előhívási folyamat elindulhasson. A valaha tudottat ezek a konkrét mozzanatok hozzák elő, végül bizonyos erőfeszítésre is szükség van a tudatosításukhoz.15 A fentiek értelmében egy „emlékező” tárlat kulcsmozzanata a felidézés mezőinek pontos ismerete. Ezek kijelölésekor folyamatosan szem előtt kell tartani azt a tényt, hogy az évforduló témájával kapcsolatos hétköznapi emlékezet általános tudásai rendkívül erőteljesen beágyazottak kultúránkba, ahonnan szinte készen kapjuk még a felidézés elvárt módját is. Egy Arany Jánosról szóló tárlat akkor képes megidézni, „elmozdítani” és akár bővíteni, akár személyesebbé tenni az életműhöz fűződő látogatói élményt, ha alaposan ismeri a társadalmi környezetnek a témáról szóló narratíváit, elsősorban a különböző célcsoportok „szemantikus tudását”, rétegzettségét, attitűdjeit. Szükségünk van „egyezményes jelekre” - de lényeges az is, hogy a nézőnek kihívást jelentsen a részletek összeillesztése, megértése. A fentiekre figyelve még a kiállítás létrehozása előtt, az évfordulóra készülve igyekeztünk felmérni, hogy az utóbbi évtizedek Aranyról folyó, komoly és eredményes tudományos diskurzusa16 mellett milyen élő tudás van jelen a költőről a társadalmi emlékezetben. A tájékozódáshoz médiafelületeket böngésztünk, a közoktatás dokumentumait és gyakorló szereplőit faggattuk, tanárokat és diákokat szólítottunk meg egy előzetes programmal.17 A kommunikatív emlékezet áramát is bekapcsolva elindítottunk egy, a magyar kulturális elit tagjait a kamera elé invitáló sorozatot, ahol az Arany János személyéhez, életművéhez fűződő személyes kapcsolatukról beszéltek. A felvett anyagnak egy kis része látható a tárlat tereiben is, teljes, szerkesztett változata az intézmény honlapjára kerül fel.18 A több száz órás felvételben tükröződő változatos viszonyulások ellenére alighanem igaza van Margócsy Istvánnak, aki az emlékév kapcsán úgy foglalta össze az általa tapasztalt, a köztudatban élő Arany-képet, hogy „Arannyal még mindig nem lehet »viccelni«”, az Aranyra rakódott ideológiai alapozású történeti hagyomány „megbontása” jelenleg szinte lehetetlen - az új tudományos olvasatok, az újabb filológiai eredmények nem törték át még a művelt nagy- közönség ingerküszöbét sem: Kát. 58. 28
