Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)
Archívumok: Arany János és a közgyűjtemények
társadalmi adománygyűjtés megszervezése; (2) az Arany-szoba létrehozása Arany László adományának köszönhetően. 1885 júniusában avatják fel az Arany-emlékszobát, melyben „a nagy költő szobájának bútorait, ruháinak és könyvtárának egy részét, több apróságát és emléktárgyát” helyezték el.'9 Mindaddig, amíg a kimondottan erre a használatra szánt tér elkészült, az emlékszoba egy tanári lakás volt, mely „annak a teremnek a helyén állott, ahol Arany János 1831-1833 között praeceptor korában tanított.”20A dokumentumokat biztosító Arany László így kontextualizálja a maga adományozó gesztusát: Bármily nehéz szívvel váltam meg e reám nézve százszorosán becses emlékektől, melyeknek minden darabja a boldogult életének egy-egy mozzanatát idézte emlékezetembe, - mert közűlök a legcsekélyebb apróság is, a mi idegenekre nézve egészen érték nélküli és jelentéktelen, előttem hosszú évek beszélő tanúja volt - mégis megnyugvást találtam azon bizodalomban, hogy a tisztelt emlékbizottság, illetőleg boldogult atyám szülővárosának közönsége nemes felbuzdulását, mellyel az emlékszoba létesítését kezdeményezte, jövendőre is állhatatosan meg fogja tartani, s e kegyeleti tárgyakat biztosabban s tovább megőrzendi, mint én magam őrizhetném.21 A személyiség aurája által hitelesített tárgy fogalma már Arany László levelében szerepel - egyelőre úgy, mint ami a gyűjtő családtagok perspektívájából jelzi a kegytárgyak értékét. A tárgyak és kéziratok adományozását Szél Kálmán is folytatta. Az emlékszoba átadásának ünnepségét Debreczeni István részletesen dokumentálja: a hét programpontból álló eseményt a Himnusz előadása nyitotta és a Szózaté zárta a dalárda és a gimnáziumi ifjúság közreműködésével. (3) Következő lépésként a Csonka torony megszerzését tarthatjuk számon. Az emlékszoba tizennégy évig töltötte be funkcióját. Az ötlet szintén Szél Kálmánhoz kapcsolódik, aki szerint a Csonka torony megszerzésével valóra váljék, mit eddig csak buzgó óhajtásként tápláltunk, hogy az a Csonka-torony, melyet százados emlékül hagytak reánk a Toldi örökét lakó harcias ősök - szemünk láttára ne legyen rommá, hanem phőnixként megújulva hirdesse emlékét városunk nagyszülöttének, Toldi koszorús költőjének a benne elhelyezett Arany-emlékszoba által.22 Az épület, bár közösségi tulajdonban állt, voltaképp magántulajdonként működött, mert egy szomszéd ház tulajdonosa a torony előtti térre házat épített, a tornyot lepadlásolta s az alsó részét raktárnak, a felsőt pedig ruhaszárítónak használta. Az épület szimbolikus értéke és megszerzésének története a benne megmutatott Arany-biográfiát közösségi narratívába illeszti: a nagyszalontai hajdúk által őrtoronynak épített 17. századi épületet az emlékbizottság tervei szerint vásárolják meg a múzeum számára abból a pénzből, amit 1907-ben, a Stróbl Alajos-féle Arany-szobor avatásakor az országos Arany-szoborbizottság a nagyszalontai emlékbizottságnak adományozott. Az épület helyreállítását részben Arany László finanszírozta. A Csonka torony gombjának feltételét szintén városi rendezvény ünnepelte 1899. március 15-én. Az épületen fekete márványtáblán annak a Gyulai Pálnak sorai olvashatók, aki Arany János, Petőfi Sándor és Arany László nevét egy narratívumba kapcsolta.23 Az emlékszoba 1899. augusztus 27-én költözött át a Csonka toronyba: Nagyszalonta harmadszorra vált 265
