Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)

Archívumok: Arany János és a közgyűjtemények

országos ünnepség helyszínéve, „az utcákat fellobogózták, a házakat zöldgallyakkal és virágfüzérekkel, szőnyegekkel feldíszítették.”24 Deb- reczeni részletesen leírja a napi ünnepségsorozatot, a felszólalások szövegét a pohárköszöntőkig teljes terjedelemben közli. Két további mozzanatot is ki kell emelnünk: (5) az Arany-szobor leleplezését 1907. szeptember 15-én, (6) az Arany kisdedóvó megvalósításának elindítását Arany János egykori szülőházának telkén 1909-ben.

1912-ben Debreczeni István úgy vélte, a múzeum anyagát éppen a helyi, Arany-vonatkozású anyaggal lenne érdemes bővíteni, s e bővítést tekintette a múzeum fő feladatának.25 A nagyszalontai múzeumban 2017- ig látható kiállítás, mely 1957-ben nyílt meg, s valamikor az 1960-as években kapta meg a rendszerváltást is átvészelő formáját, Aranyt a lokális kontextushoz próbálta kötni, kevésbé szervesen egyébként, mint a későbbiekben ismertetett nagykőrösi tárlat. Ez esetben Nagyszalonta hajdú identitása biztosított a hely- történet és az irodalom-, illetve kultusztörténet számára egybefüggő keretet.

Ez a múzeum alapvetően egy kezdetleges könyv-paradigma szerint szerveződött, kronológiai beütéssel. A Csonka toronynak épületként nincs konkrét köze Arany életéhez: a városlakók a hitelesítési láztól hajtva hozták létre a látogatható szülőházat, mely Arany korára és az akkori szalontai hétköznapokra