Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)
Archívumok: Arany János és a közgyűjtemények
Keszeg Anna Arany János közgyűjteményi utóélete Az Arany János emlékmúzeumok Nagyszalontán és Nagykőrösön A múzeumok egyre fontosabb kulturális és tudományos mediáló szerepet töltenek be, a tudásközvetítés egyre központibb szereplőivé válnak, s így természetesen fontos helyszínei lehetnek az Arany Jánosról szóló tudás népszerűsítésének, vizualizálásának, az Arannyal kapcsolatos emlékezési gyakorlatok és látványképzés irányításának. A következőkben egy olyan, az Arany-emlékmúzeumokról szóló összefoglalót olvashatnak, mely e fentebbi, a múzeumi célokat világosan kijelölő meggyőződés szellemében íródik, s arra kíván rámutatni, hogy a múzeum korántsem marginális helyszíne egy kulturális/irodalmi jelenségről való tudásnak, hanem éppen a legfontosabb, hiszen az oktatási intézményeknél is természetesebben képes a tudás népszerűsítésének feladatát ellátni. A múzeumok központi tudáshordozóvá válásának folyamata nemzetközi szinten természetesen az intézményi infrastruktúra erőteljes fejlődésével magyarázható, számunkra azonban fontosabb az a módszertani és tudományos mikroforradalom, melynek keretében az intézményi feladatkörök problémáját a muzeológusi szakma újragondolta. Az új muzeológiának nevezett irányzat ugyanis, mely a nyolcvanas évek végén a múzeumokról való tudás újrafogalmazását szorgalmazta,'éppen azt hangsúlyozta a muzeológiai diszciplína kapcsán, hogy az a deskriptiv mi? kérdésre adott megközelítésektől a kritikai, problematizáló hogyan? korszakába lépett, olyan korszakba, ahol fontosabb a múzeum céljaira való rákérdezés, mint a múzeumi gyűjtemény fetisizálása. Ennek a megállapításnak a jegyében zajlott az az elmúlt öt évtizedben végbement folyamat, melyet nem véletlenül jellemeznek a múzeumi robbanás fogalmával, s mely egyrészt járulékos kifejezése az emlékezet boom jelenségének, másrészt pedig a kortárs kultúrafogyasztásnak azt a tendenciáját nevezi meg, melyet a múzeumok erős gazdasági és kulturális szereplővé válása jelent. E folyamat során ezek az intézmények a turizmus és a desztinációmarketing fontos alakító ágenseivé léptek elő, s mindemellett lokális közösségeket aktivizálnak, szerveznek, identifikálnak. Joshua Laerm és Amy Lyn Edwards definíciója szerint, mely a múzeumi robbanást követően keres választ a múzeum megváltozó szerepére A múzeumok [...] örömet okoznak, szórakoztatnak és megadják a művelődés lehetőségét. A múzeumok ezzel együtt komoly intézmények is, a körülöttük lévő természetes világ megértése és megbecsülése szempontjából fontos tudás és információ központjai. Végül pedig a gyűjtemények és kutatásuk teszik lehetővé számunkra „a dolgok természetének" a megértését.2 Az oktatási és tezaurálási funkcióval szemben, melyek a múzeumok legrégebben azonosított feladatai, a kortárs meghatározás a demokratikus, bi- és multilateriális kommunikációs funkciót hangsúlyozza, melynek köszönhetően a múzeum a tudásközvetítés és közvélemény-alakítás számos formája között egyfajta átmeneti szerepet tölt be: az elit és unilaterális színházhoz, 260
