Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)
Archívumok: Arany János és a közgyűjtemények
Géza volt elnök Scher Tibornak, az Akadémiai Könyvtár vezetőjének.29 Ezzel több, mint egy tucat Arany-kézirat és hozzá kapcsolódó emléktárgy került az Akadémiai Könyvtár birtokába, köztük Az Elveszett alkotmány és a Toldi pályázati kéziratai. A relikviák nagyobb része Arany László özvegyétől származik (aki 1905-ben Voinovich Géza felesége lett), közülük kétségkívül az 1898-ban adományozott Kapcsos könyv a legértékesebb. Voinovich Géza nem sokkal a Kisfaludy Társaság megszűnése előtt Régiebb versek tisztázata című Arany János-versgyűjteményt ajándékozott a társaságnak.30 Érdemes kitérni a Kapcsos könyv sorsára. Ennek története regényes elemekben gazdag. Keresztury Dezső az 1977-es fakszimile kiadás utószavában azt írja, Voinovich Géza „magához vette” a kéziratot, hogy készülő Arany-életrajzának munkálatai közben „kéznél legyen". Budapest ostroma során az Arany-Voinovich-villa - és vele Arany János tárgyi hagyatéka - megsemmisült, a Kapcsos könyv azonban megmenekült.31 Korábban Sátrán Györgyi az Akadémiai Könyvtár Arany János-gyűjteményét bemutató tanulmányában azt írta, hogy Voinovich 1945. március 1-jén hozta vissza a Kapcsos könyvet és Az ember tragédiája kéziratát az őt Budán felkereső Gergely Pállal együtt.32 Megpróbáltam utánajárni annak, hogy dokumentumokkal bizonyítható-e a történet. Egy, a Kisfaludy Társaság ereklyetárgyait számba vevő, valószínűleg 1952-ben készült jegyzék megjegyzései szerint a Kapcsos könyv 1950-ben Voinovich Gézánál volt, és halála után kapta vissza az Akadémiai Könyvtár Kézirattára.33 Ez jelentheti azt, hogy Voinovich Géza hazavitte Budára a kéziratot, de az sem lehetetlen, hogy az Akadémia palotájában, a Kisfaludy Társaság helyiségétől néhány méterre található főtitkári hivatalban dolgozott vele. A Kisfaludy Társaság - hiányos - irattárában nincs nyoma a kölcsönzésnek! A kölcsönvétel homályban maradása bizonyosan összefügg a Voinovich Gézát - és rajta keresztül az MTA-t - támadó, a korabeli baloldali sajtóban megjelent cikkekkel. A sort - ismereteim szerint - a Szabad Szó, a Nemzeti Parasztpárt lapja kezdte. A szerző nélküli írás állítása szerint Voinovich akadémiai főtitkárként, József főherceg jobbkezeként vállalkozott az MTA „gleichschaltolására”, és a Szálasi-kormányt is kiszolgálta. A cikk sanda utalásokat tett házasságára, és bűnéül rótta fel, hogy nem engedte a fiatal tudósokat betekinteni Arany János kézirataiba, a családi hagyatékot pedig pusztulni hagyta.34 1952 őszén elhunyt Voinovich Géza, aki a családi villa lebombázása után az Akadémia bérházában (Budapest V. Arany János utca 1.) kapott lakást. Nem lévén örököse, az Igazságügyi Minisztérium és az V. kerületi tanács képviselői jelentek meg az Akadémiai Könyvtár kiküldöttjei mellett a hagyaték leltározásánál. A könyvtár képviselői kiválogattak a hagyatékból több száz kötetet, nagy értékű kéziratos anyagot, valamint Voinovich Gézának az Arany-életműre vonatkozó jegyzeteit.36 A Kézirattárba szállított dokumentumokról feljegyzés is készült. Ezek szerint a hagyatékból előkerült a Daliás idők és a Toldi szerelme kéziratos fogalmazványa, Arany Arisztophanész- és Shakespeare-fordításai, anyaggyűjtés a Toldi- trilógiához, Petőfi 1847-ben kiadott kötete Arany Jánosnak szóló dedikációval, a Toldi szerelme díszkiadása, menyének írt ajánlással.36 Az eddig ismertetett ajándékok és vásárlások képezik az Akadémiai Könyvtár Arany János-gyűjteményének legértékesebb részét. 244
