Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)
Katalógus: Önarcképek, álarcok
elsősorban nemzeti szerepköre felől bemutató műnek a két poétát közvetlenül összekötő eleme egy antik zeneszerszám, a lant - a görög lyra amely az ábrázoltat egyértelműen költőként, kiválasztott művészként azonosítja. A lant itt vizuális toposz, mely Petőfi és Arany verseiben is egyértelműen a sors által kiválasztott művész attribútuma, s mint közérthető jelkép kerülhetett a tárlaton egymás mellé vizuálisan és textuálisan. E közérthető szimbólumot használta Petőfi Arany köszöntésekor („Hogy lantod ily mesterkezekkel pengeted”), s ehhez a fordulathoz tér vissza Arany Petőfit elsirató Letészem o lantot című költeményében vagy A walesi bárdokban („Emléke sír a lanton még”). Szamossy Elek képén a falat befutó borostyán egyszerre az elmúlás és az örök költői dicsőség jelképe, e szimbolikát erősíti az iratcsomó is az előtérben. A kép történeti jelentőségét tehát nemcsak az adja, hogy Jókai Mór birtokában volt,20 hanem az is, hogy alkotója katonafestő, aki a költőt életében láthatta, hiszen a szabadságharc idején ő is Bem táborában harcolt.2' A köztudatban Arany János nemzeti költő szerepe leginkább A walesi bárdok megírásához társul (kát. 179), mely a legenda szerint Ferenc József és családja 1857-es magyarországi látogatásakor született.22 E legenda valós körülményeit idézi meg a kiállításon Joseph Heickének a császárlátogatás egyes epizódjait megörökítő színes metszetsorozata. Az ország különböző részein három szakaszban megvalósult utazás során a császár saját élményeket szerezhetett a tartomány állapotáról. 1857-ben e sok állomású országjárás a politikai enyhülés jele kívánt lenni, az ezt megelőző 1852-es látogatáshoz képest pedig ezúttal a magyar arisztokrácia és nemesség aktív közreműködésére is számított a bécsi udvar. Az első, 1857-es tavaszi utazásra Erzsébet királyné is elkísérte a császárt, az ő személye a szabadságharcot leverő uralkodóéhoz képest így új kapcsolódási pontokat kínált az alattvalók számára. Ősszel, a látogatások végeztével azonban világossá vált, hogy Ferenc József az abszolutisztikus rendszert fenn kívánja tartani, és nem fog változtatni a koronatartomány közigazgatási rendjén.23 A körültekintően előkészített utat propagandacélokra is alkalmas képek készíttetése kísérte, többnyire osztrák festők, grafikusok, például Joseph Heicke segítségével. Heicke a korszak kedvelt litográfusa, rajzolója volt, aki a szabadságharc ideje alatt is az osztrákok oldaláról láttatta az eseményeket. E lojalitás érhető tetten a császári pár vidéki kőrútjának számos eseményéről készített képi tudósításán is, mely érzékeltetheti azt a felemás, visszás hangulatot és környezetet, melyet a kötelező tiszteletadások során az Arany család is tapasztalhatott.24 A Ferenc József fogadása Kígyóson című kép (kát. 174) középpontjában a királyi pár áll, akinek ajándékkal kedveskedtek a békés ünneplők, s a Ferenc József Gyulán című alkotáson (kát. 175) is látványos lelkesültséggel Kát. 174 203
