Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)
Katalógus: Önarcképek, álarcok
fogadja az uralkodót a falu apraja-nagyja, a juhász, a koldus, a magas rangú tisztségviselő. Arany János akkori lakóhelyén, Nagykőrösön ugyancsak átutazott a császári pár, a kultusz narratívája szerint a költő ezért előrelátóan Pestre küldte lányát, hogy Juliska „az állomási leánycsoportban történő díszelgést elkerülje”25 - noha Gyulai Pálnak írt leveléből inkább az sejthető, hogy a költőnek ez nem volt kifejezett szándéka.26 Ez az ellentmondás is jelzi, hogy az irodalomtörténet, a nemzeti emlékezet Arany Jánosnak Ferenc József e látogatásakor betöltött szerepére alapvetően kultikusan tekint. E vonulatnak egy másik, jól ismert legendája, hogy a császárt köszöntő vers megírása helyett alkotta meg a passzív ellenállás, a művészi elnyomás, a költői kiállás örökérvényű versét, A walesi bárdokat. A balladát azonban valószínűleg csak évekkel később fejezte be, és 1863-ban jelentette meg először. 1857-ben névtelenül ugyan, de eleget tett egy hivatalos felkérésnek: a császári pár tiszteletére ekkor bemutatott Erzsébet című opera betétdalának szánt Köszöntő-dal szövegét Ráday Gedeon, a Nemzeti Színház igazgatója felkérésére írta meg. A dalszöveg végül mégsem hangzott el az előadáson: talán mert Arany visszavonta a verset, talán más - ismeretlen - okból.27 Ugyanez az összetett reakció figyelhető meg egy másik, jellemző esetben is, amikor 1860-ban, Széchenyi István halála után országszerte spontán tiltakozások szerveződnek, a költő pedig saját fiát, Arany Lászlót a Nagykőrösön kialakuló tüntetésről hazaparancsolta.28 E karakterpárok kapcsán érintett bonyolult helyzetek egy időtlen értelmiségi dilemmára mutatnak rá, nevezetesen arra, hogy egy művész hogyan pozícionálja magát a hatalommal szemben, s hol vannak az ártatlan közreműködés és a megalkuvás határai. Arany János kételyektől mentes ellenálló gesztusa helyett tehát - mely A walesi bárdokkal kapcsolatban a mai napig erősen tartja magát a köztudatban - „hazafiasságának jóval árnyaltabb, dilemmáktól sem mentes, [...] az ösztönös reakció helyett a tudatosabb állásfoglalással jellemezhető”29 vonása tűnik elő. Kát. 175. 204
