Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)

Katalógus: Önarcképek, álarcok

Nem kérgesült bürokrata Ő, aki - mintha ebnek - Úgy dob feléd egy szót, Írást,

S fittyet hány a tömegnek.

Ő nyájas, emberségtudó. Megadja titulédat: „Méltóságos” - »nagyságos" úr - Amennyiről beláthat.

S hogy tudja kötni a gonosz!

Látszik, nem mái gyermek: »Tessék, uram! győz az orosz Kiált oda egy szerbnek; »Tessék, uram! nyolc az ezüst, Napoleon meg tíz ma.” „Győztünk, uram! mi, a török...” Ha térdig ér a csizma.

(Hírlap-áruló)

A kor fotóin ott a Vojtina Ars poéf/có/óban megörökített Dunapart, (kát. 193), az Andrássy út forgataga (kat.131,132), mely kivezet Arany sokszor emlegetett „városerdőjébe”, a Városligetbe, melyet éppen kopottságában, rendezetlenségében, hétköznapiságában szeret (kát. 133).

Úgy összeillünk párosán mi: Kopott ember, kopott liget.

Már útja is (kettő viszen ki)

Zilált kedélyhez jól talál:

Az árnyasabbat sok nép döngi, És bűzös mint a döghalál;

A másik szép, de hő sugáru, Oldalt paloták és - romok, Kevély, nagy boltokban zsibáru,

S dűl Rákosról be a homok.

(Ének a pesti ligetről)

A hely, melyre a vers egy másik sora céloz („talán azért is szeretem [...]. / Mert nem varázs-ütésre épült, / Mint túl ama pompás sziget”), természetesen a Margitsziget (kát. 188). Az 1870-es évekre tulajdonosa, József Károly Lajos főherceg világszínvonalú fürdőhellyé építteti ki. Az Ybl Miklós tervezte neoreneszánsz épületkomplexum szállodából, villákból, ivócsarnokból és természetesen vendéglőkből állt. Modern kiszolgáló épületek, mosoda, gépház és egzotikus, kivételes gondossággal kezelt park tartozott hozzá, amit lóvasúton is be lehetett járni. Elsősorban a fővárosi arisztokrácia és

Kát. 132.

147