Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)
Katalógus: Önarcképek, álarcok
a művészvilág jeleseinek nyújtott enyhülést, menekülést a városi zaj és por elől. Ide költözik nyaranta Arany, a felsőszigeti vendéglőben van törzsasztala. Ő az egyik legfontosabb vendég, akit a főherceg szinte láthatatlan figyelemmel vesz körül, mint a magyar irodalom koronázatlan királyát. A négy fűz elárvult sarjai tán élnek Ma is, oltalmában fejdelmi személynek, Ki, hogy e szép sziget rászálla idővel, Beszövé nagy múltját virányos jövővel, S hagyta, hogy a környék agg fülemiléje Éneke utolját ott elzengicsélje.41 Ekkor már hivatalosan és a közönség szemében is a magyar irodalom legnagyobb élő mestere. 1878-ban, amikor Szász Károly felolvassa a Tetemre hívást a Kisfaludy Társaságban, a „riadó tapsok" miatt tíz perc szünetet kell elrendelni, az egyetemi ifjúság ezüstkoszorút nyújt át az elnöknek, hogy juttassa a szerzőhöz „[kjifejezendők részvételöket a nemzet afeletti örömében, hogy a nagy költő hosszas pihenés után ismét megszólaltatta lantját’’.42 Az ülés után a társaság, az ifjúság képviselői és a Petőfi Társaság küldöttsége erőnek erejével személyesen akarja átadni az ajándékokat, a Petőfi Társaság tiszteleti tagságának oklevelét, ezért lakásán keresik fel a költőt, de „szűk dolgozó szobája nem bírta befogadni a nagy csoportot.”431879-ben a Toldi szerelméért már arany babérkoszorút készít az ifjúság. Az akadémia úgy igyekszik könnyíteni Arany életén, hogy 1869-ben létrehozzák a főtitkári pozíciót, amely jóval kevesebb adminisztratív teendővel jár. Arany átérzi az őt körülvevő tisztelet kézzelfogható jeleit. Kát. 136. 148
