Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)

Katalógus: Önarcképek, álarcok

Milyen lehetett a fővároshoz közeli mezővárosban Aranyék lakása, a puritán helyi társadalom által olykor megszólt, „kifinomult” életmód? Bár a Hölgyfutár zajos János-napokról tudósít, Arany cáfolja, hogy rendszeresen társaságot fogadnának:

A telet csöndes házi körben, zaj és mulatság nélkül töltöttük. Az a nagy Jánosnap, melyet egy diák a Hölgyfutárban kitrombitált, nem volt meg. Miután a köszöntő vendégek eltávoztak (: mert itt szokás a névnaposhoz egész nap processiot járni) csendesen üldögéltünk itthon, egy pár leány maradván csak még Julcsával beszélgetni. Egyszer rárántja a tanúlók zenekara. Illett őket behíni s megkínálni egy pohár borral; egy úttal holmi ünnepi maradékot is felrakott a feleségem: a fiúk ettek, muzsikálták, [I] s a jelen volt 2-3 leányt megforgatták, - de különben senki, még legbizalmasb collegáim közűi se volt jelen. Ebből fútták fel azt az országos hírt.42

Az akadémia őrzi Arany nagykőrösi karosszékét (kát. 83), a Petőfi Társaság szerzett meg két tárgyat a családtól (pl.: kát.84), s a nagykőrösi múzeumban is fennmaradt néhány apróság. A berendezés kiválasztásakor egyszerűségre, otthonosságra, csinosságra törekedtek: „úrias" fogadó és étkező kialakítására, vissza-visszatérő darab Arany dolgozószobájának mahagóni íróasztala és „könyvespolcom, melyet valami éléskamrából vettek ki”.43 1855-ben végre saját házat bérelnek: „Nincs oly nagyszerű, mint a másik, de mégis több kényelmet ad falusi szabású embernek. Kert is van egy kicsi.”44 Nemcsak az örökös pénzgondokra, hanem az Aranyt maguk varrta ingekkel, hímzett, horgolt ruhadarabokkal meglepő női környezetre emlékeztet a korszakból származó pénztartó (kát.85). Arany így ír fiatal sógornőjének egy személyes ajándékáról:

majd elfeledtem megköszönni a szép sipkát. Hiába! a fejemen van most is, s a mi a fejen van, nem látja az ember. Kissé nagy volt, de már Julcsi összébb varrta s most épen jó.

Köszönöm, kedves kis Vilmám, - isten neveljen téged, hogy mielőbb saját kis kezeddel kötött sapkát adhass. Mondjad papának: azt parancsoltam, hogy csókoljon meg az Arany bácsi nevében.45

A kiállítás egyik különleges műtárgya az Arany-család népmesegyűjteménye (kát. 86), amely kalandos úton került elő a második világháború után az akadémia pincéjéből. A 120 lapos füzet Arany feleségének és leányának kézírása, a szöveget pedig Arany László közli Eredeti népmesék című kötetében (1862). Az eredeti gyűjtés talán a már említett gimnáziumi szöveggyűjteményhez készült,46 a füzet jelzi a mesélés, a mesemondás iránti közös érdeklődés jelenlétét Aranyék otthonában. Az Aranyt egy életen át izgató költészeti problémák egyike, hogyan meríthet a jelen eposzírója a szóbeliség közösségi művészetéből, hogyan ismerheti meg és építheti be saját művészi programjába a nemzeti hagyományokat. Hasonló kérdésre

117