Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)
Katalógus: Önarcképek, álarcok
Arany gesztusa, versajándéka nem egyedülálló. A nagy európai változások, a krími háború nyomán támadt reményektől felértékelődnek a közéletben a „dalok”, a kulturális élet nyilvános gesztusai, tüntetéssé válnak a társas rendezvények, gyűjtések indulnak, megmozdulnak az egyesületek. Erre a jelenségre: ünneplés, emlékezés és emlékezetben tartás fontosságára hívja fel a figyelmet a tárlaton egy izgalmas kézirat, a Szondi két apródjának (kát.76) egyik datálatlan variánsa. Kezdete eltér a végleges szövegtől: A kézirat - a többi kiállított töredékkel együtt - kiválóan mutatja, milyen fontosnak tartotta Arany a nyelvileg tökéletes felütés, verskezdet kicsiszolását, hiszen a szöveg a továbbiakban szinte változtatás nélkül követi a végső változatot. A vers igen hamar allegorizáló olvasatban kanonizálódott, a zsarnoksággal való szembenállás mindenkori példájaként. Ahogy a költő születésének századik évfordulóján, nagykőrösi szobra előtt elhangzott: „A Bach-korszak nehéz elnyomatása idején letiltják a költőket, hogy ne énekeljenek örökké a rombadőlt szabadságharcról. S megjelent rá mintegy feleletül Aranytól Szondi két apródja.”31 A kétszázadik évfordulón, 2017-ben Imre László emlékeztetett hasonlóra: Bibó István politikus (az 1956-os eseményeket követő) letartóztatása előtt pár nappal üzenetet kapott: ha a legsúlyosabb ítéletet kapná, feltétlenül folyamodjon kegyelemért, mert érdemes... Ő a Szondi két apródja mondataival válaszolt akkor: „Kegyelmet uradtól nem vár soha Szondi, Jézusa kezében kész a kegyelem: Egyenest oda fog folyamodni.” Mekkora ereje van tehát az irodalomnak! Ma is ilyen kikezdhetetlen etikájú gondolkodók üzenetére van szükség, mint a 200 éve született Arany János.32 Érdekes és a korszakra jellemző egyezés, hogy alig egy évvel a Szondi után, 1857. május 1-én írja meg Arany a Hollósy Kornéliának című verset. A színésznő pedig egy héttel ezután, május 6-án énekli el Erkel Ferenc Erzsébet című történelmi témájú operájának címszerepét a Magyarországra érkező osztrák uralkodópár tiszteletére rendezett díszelőadáson. Ez a gesztus nem ártott népszerűségének, amelyet éppen szereplései alapoztak meg. Hollósy a neoabszolutizmus évei alatt magyaros, hazafias érzelmű dalokkal tüntetett, s a hatóságok egy időre el is tiltották a fellépéstől. Ezért ő énekel majd Széchenyi tömegtüntetéssé váló temetésén, és ő lesz a Bánk bán ősbemutatójának Melindája is. Köztudott, hogy Arany saját nevén nem ír verset Ferenc József üdvözlésére, de kénytelenségből elvállalja az Erzsébet opera egyik betétdalának elkészítését, amit később Köszöntő-dal címen jelentet meg. Sokáig nem ír mást sem. Erre az eseménysorra emlékeztet a tárlaton a költő íróasztalát díszítő Vörösmarty-büszt (kát.77), Czélkuti Züllich Rudolf 1856-os szobra: Kát. 76. Pusztán, ridegen áll a drégeli rom, Rá visszasüt a nap, végtusa napja... 114
