Török Zsuzsa: Az Arany család tárgyai. Tárgykatalógus (Budapest, 2018)
Tárgykatalógus - Nők a családban
feleségének Garaynéról: „Garainé valóságos neked való asszony, olyan, mint egy angyal, a mellett szeret a háznál, családi körben élni, nem a nagy világban barangolni.’’6 Arany Garaynét itt hallgatólagosan Petőfinével hozza párhuzamba, aki a levélírás pillanatában épp férjével „barangol a nagyvilágban" gyermekét hátrahagyva Szalontán Aranynénál. Természetesen lányukat, Arany Juliskát is hasonló szerepkör betöltésére nevelik. Amikor 1853 telén anyja beteg, az alig tizenkét éves Julcsa próbálja vezetni a háztartást: „Mivel anyja beteg, a kis Julcsa a szakácsné" - írja Arany sógorának.7 Juliska tizenhárom évesen kenyeret dagaszt és süt anyja felügyeletével: Julcsa már sokat segít a háznál. Jelenleg azt a kenyeret eszszük, mit ő, s egyedül, dagasztott, az anya csupán felügyelt, mert első próba. Igen jól sikerűit, s én ennek jobban örülök, mintha legfényesb exament adott volna egy párizsi nevelőben, mert szegény leány ki tudja mire jut, s a nélkül is igen sok regényes hajlama van, mellyet, körülményeim közt ápolni a lehető legroszabb nevelés volna.8 Arany 1857-ben is arról ír Tompának, hogy „Julcsa sokat dolgozik házi dolgot.”9 Juliska Széli Kálmán nagyszalontai református lelkésszel való 1863. augusztus 9-i házasságkötése után is hasonló módon a háziasszonyi teendők körében leli boldogságát, legalábbis apja meglátása szerint: „Juliskától gyakran kapunk levelet: tele van mind gazdasszonyi szorgalmának leírásával; [...] meg van elégedve egész a boldogságig."'0 A sütés-főzés, a háztartás vezetése mellett szabadidejükben sokat kézimunkáznak az Arany család hölgytagjai. így készül el 1856-ban az az úrasztali terítő, amelyet Juliska barátnőivel horgol, de gyakran készítenek a család női tagjai a szűkebb vagy tágabb család számára különféle használati tárgyakat, leggyakrabban házisapkákat a férfiaknak. Arany leveleiben magától értetődő, hogy míg fia, Arany László iskolába jár, lánya a házikörben tevékenykedik, vagy esetenként tétlenkedik. 1853-ban írja sógorának: „Laczi már az I. gymnasialis osztályba jár: tehát már latinul is tanul; professorok előtt. Julcsa itthon lebzsel, szeretne neked egy házi sapkát kötni, de aggódik az elküldés felől.”'1 Szintén sógorának 1854 januárjában: „Laczi szorgalmasan tanulja a latin nyelvet, Julcsa itthon korhelkedik; a veres olly kövér mint a malacz, fölfelé nem igen nő, de szélesedik.”12 Júniusban pedig szintén így ír: „Laczi iskolába, Julcsa varrónéhoz jár, e nem czifra, de annál hasznosabb mesterséget megtanulandó.”13 A házimunka mellett az Arany család női tagjai is részt vettek a korabeli társasági élet különböző alkalmain. Nagykőrösre költözésük után Arany büszke örömmel számol be sógorának felesége körösi társadalmi életben élvezett sikereiről: „vígan él, ismerős a fél várossal, keresik ismeretségét a nők, s majd nem kézről kézre kapják, hordják mindenfelé, híják mindenüvé ecetr.”14 Juliska a nagykőrösi bálokon ropja a táncot, ahová anyja kíséri el: „No de azért bálozunk, ha nem is nagyban. Julcsa most repített ki először - s az anyjának is menni kell vele, pedig jobb szeretne már este lefekünni s reggel kelni föl.” Bálozásra nemcsak a téli, farsangi időszak adott alkalmat, a nyári-őszi majálisoknak is elmaradhatatlan velejárója a tánc: „Egy pár majális is volt - júniusban - hol jól mulattak, a kik értenek hozzá. Julcsa tánczolt sokat - mi néztük és kissé fölifjodtunk” - írja Arany Tompának 1858-ban.15 Ilyen társasági alkalmakkor hordták többek között az Arany család hölgyei a katalógusban szereplő vagy 89
